Szuverenitástolvajok

„A tolvajlásnak az a lényege, hogy amit erőszakkal kívánnak elvenni, ahhoz terhek kapcsolódnak, és nem közösségi szintű ellenszolgáltatás, mint a korábban elfogadott rendben. Közös szuverenitási szintre emeltük az Európai Unió külső határainak védelmét, de egyben a nemzetállamokra bíztuk a határvédelmet közös véderő híján, miközben a belső határokat már nem tekintjük a tagországok szuverenitása részének. Ennek számtalan előnye van mindenki számára. Most az Európai Unió bürokratái erről bűnösen megfeledkeztek, és éppen azokat ostorozzák, akik a szabályok szerint járnak el, védik a rájuk rótt határszakaszt, és küzdenek azért, hogy a belső határok továbbra is átjárhatók legyenek. Vitatják azt is, hogy a nemzeti szuverenitás része lenne az, hogy a közösségen kívüli külföldiek közül egy tagállam kit fogad be, vagy befogad-e egyáltalán valakit, kivéve természetesen az uniós tagországok polgárait, holott ez mindenütt a nagyvilágban így működik.

Gondoljunk csak az etalon Egyesült Államokra, ahol a tartózkodást lehetővé tevő zöldkártya megszerzése szinte bűvészmutatvány. Ennél is izgalmasabb, ha arra gondolunk, hogy mi történik, ha a mintademokrácia Izrael területére toppan be egy hívatlan migráns. Még azt is vitatják, hogy ebben az ügyben népszavazás tartható, mert szerintük az ellenkezik az Európai Unió joganyagával. Megkérdezném, hogy melyik uniós jogszabály vagy közösségi szintű egyezmény rendelkezik arról, hogy a tagországok szuverenitásának darabkáit ellenszolgáltatás nélkül és a megraboltak ellenére az uniós vízfej kényére-kedvére lophatja.

Nagyon kell vigyázni, mert sorozatban követik egymást a »betörésünkre« irányuló, vagyis a szuverenitásrablási kísérletek.”