Amerikai álom

„Az amerikai gazdaság hivatalosan természetesen kiszáguldott már a válságból, ebből azonban a középosztály alig érez valamit. A munkanélküliség nem csökken, sőt, a kétkezi melósok és a fiatalok között emelkedik, a leszakadt tízmilliók gettósodnak. A feketék kaptak ugyan egy színes bőrű elnököt, de ettől a rendőr velük találkozva még mindig előbb nyúl fegyverhez, mint a Martin Luther King-összes zsebkiadásához. Az oktatási rendszer fogyasztóból is csak hülyéket nevel, az általános egészségbiztosítást pedig még Clintonné is naiv álomnak tartja. Pedig ő szociálisan roppant érzékeny, külügyminisztersége idején nem volt afrikai éhező gyerek, akit ne puszilgatott volna össze megfelelő sterilizálás után. A »mérvadó értelmiségnek« pedig elege van a »demokratikus állapotokból«, a választásokból, amelyeket kizárólag dollármilliárdok döntenek el. Az eredménytelen, csillagos-sávos koporsókat termelő diplomáciáról nem is beszélve.

Trump és Sanders erre az általános elégedetlenségre érzett rá, s közelítette meg – amerikai értelemben – radikális jobb-, illetve baloldali álláspontból. Pillanatnyilag minden esélyük megvan a győzelemre. A republikánus mérsékelt jelöltek egymást jobban utálják, mint Trumpot, de ha összefognának is, a felmérések szerint az sem lenne elég a sikerhez. A demokrata oldalon Hillary Clinton nem tud semmi újat felmutatni, a »tapasztalt politikus« imázs nevetséges az e-mail-botrányok után – külügyminiszter korában elektronikus levelezését a középiskolás zsebhekkerektől az okostelefon-bolond bagdadi pitaárusig bárki olvashatta. A női jogok elszánt védelmezése jó politikai kártya, azonban, mint New Hampshire is bizonyította, Sanders már ebben is jobb. Hillary rutinfeminizmusából liberális szingli szavazótábora is már egyre kevésbé kér – a romkocsmai vádakat megelőzve jelezném, hogy ez nem szexista, hanem amerikai kampánytechnikai megközelítés.

Összegezve, most olyan a helyzet, mint pár éve a magyar közmédia A Dal című versenyén: a »bölcs zsűri« mindenképpen trendi, a vélt közízlésnek megfelelő jelöltet akart az Eurovíziós Dalfesztiválra juttatni, a fránya nép azonban az antihőst, a nótájában uszkve két hangra szorítkozó ByeAlexet választotta.

Megváltozik tehát Amerika? Trump szétrúgja a belterjes bürokrata elitet, Sanders pedig elvesz a megagazdag tíz százaléktól és ad a plázareményt kergető kilencvennek? Avagy mindez csak egy politikai projekt, a »vásárlói igények« újfajta kielégítése? Jöjjön a győzelem, aztán meg megy minden a maga rendje és módja szerint?”