„Nehéz felfogni, mi abban a bonyolult, hogy a Magyar Államkincstár időben és pontosan átutalja a bérét annak a 900 ezer embernek, aki nem ám hipp-hopp került az állami fizetési listára, hanem elég régóta ott van. A Népszabadság először novemberben vetette fel – a lapunkhoz beérkezett megannyi panasz nyomán –, hogy kínos: nővérek estek joggal kétségbe, amiért fizetés hiányában fogalmuk sem lehetett, mi lesz a számláikkal, a hiteleikkel; no pláne, mi lesz a karácsonnyal.
A hivatal akkor lazán akként konkludált, hogy ácsi már, gyerekek, a probléma átmeneti, a sikoltozás közben észre sem veszitek: csupán az új mechanizmus, a központosított illetményszámfejtő rendszer (KIRA) nem indult el rendesen, de mindjárt megy, akárki meglássa. Ehhez képest a citált rendszer folyamatmenedzselése legföljebb annyit javult, amennyit a Besenyő Pista bácsi által megénekelt kőolaj-finomító működése: a csővezetékekben folyva, ugye, kétségkívül finomodott a nyersanyag, ám ami kijött, az még mindig nem volt finom.”
