Gender vegán

„Amíg hatalmon voltak, a liberálisok felülről leszólhattak minden kulturális kérdésben, az embereket nem kellett »magánéletileg« átnevelni, embereik parancsszóra színházak, kulturális intézmények igazgatói foteljeibe kerültek. Miután ez a lehetőség megszűnt, elkezdték a már említett másik, hétköznapi fronton sulykolni a »helyes értéket«. Nem vitatja senki, hogy a kultúrában mindennek helye van, azonban erősen vitatható, ha a kisebbségi ízlés megvédése érdekében a többségit elmaradott, plebejus, paraszt értékrendnek bélyegezzék. Elmondják, hogy mit szabad olvasni, sőt mit kell elolvasni, és mi az ósdi, nem huszonegyedik századi, mi követendő és mi nem a történelmünkből. A múltat persze eltörölni nem lehet, de felülírni, »helyén való kritikai megjegyzésekkel« ellátni kötelező. Megmagyarázzák azt is, milyen zene, milyen festmény, szobor tetsszen, ha aktuális, modern és előremutató akarok lenni. Mit egyek és mit ne, fogjam fel, hogy bűnös ember, egy barlangból kikerült kőbunkó vagyok, ha a rántott húst disznóból és nem szójából készítem. S zárjanak be minden hentest, amely nem kínál vegetáriánus, esetleg vegán alternatívát.

Talán kicsit túl egyszerűnek tűnnek a fenti példák, de pontosan ezek a kiragadott esetek mutatják azt, hogy milyen stációk vezettek a német, a »civilizált nyugati« társadalmak immunrendszerének legyengítéséhez. Ezért – is – néznek most értetlenül egymásra a migránskérdés ügyében Nyugat-Európában, ezért képtelenek bármit lépni az unió bürokratáinak tombolásával szemben. Ezért veszít naponta százalékokat népszerűségéből Merkel kancellár is, aki a szabad demokraták bukása után saját konzervatív politikájába integrálta a »liberális értékeket«.

Európa önvédelmi rendszere előbb vagy utóbb persze működni fog, így volt mindig is, a kérdés, hogy milyen áron. Az azonban nem kérdés, hogy a megoldás ezúttal nem Nyugatról, hanem Keletről érkezik – Európa igazi értékei most erre keresendők.”