Az európai álom vége

„Úgy még senki sem épített nagyhatalmat, mint a 21. század elején az európaiak: erős központi vezetés és saját hadsereg nélkül. 2016-ra kiderült, hogy a jólétre és kompromisszumokra épült szervezet nem bír a kívülről érkező gondokkal. Az euróválságtól egyébként is terhelt európai szövetségi rendszert a tavaly területére érkezett több mint egymillió menekült a szétesés határára sodorta.

2016-ban ki kell derülnie, hogy milyen irányt vesz a kontinens. Sorsfordító lesz ez az év, még akkor is, ha nem lesz egyetlen nagy pillanat, amit átélve világossá válik, hogy most dőlt el minden. Ha az Európai Unió szétesik, akkor már 2015-öt is a végjáték részének tekintjük majd. Ha pedig átalakul, akkor a jelentős változásnak még az idén el kell kezdődnie. (...)

Az Európai Unió kormányai dönthetnek úgy, hogy szélesebb vagy szűkebb körben, de megcsinálják a föderációt. Dönthetnek úgy, hogy sokkal lazábbra veszik az eddigi szövetséget, visszaállítják a határok ellenőrzését, ismét saját pénzt vezetnek be, és legfeljebb vámunióként folytatják az együttműködést. Akárhogyan is alakulnak a dolgok, a »puha nagyhatalom«, az örök alkudozásokon alapuló önkéntes működés koncepciója nagy veszélyben van. 

Ha az EU szétesik, meggyengül vagy kisebb lesz, akkor Európa elveszti az esélyét, hogy a 21. század meghatározó nagyhatalma legyen. Magyarország pedig átmeneti zóna lesz, az orosz és nyugati befolyási övezet határán, örök útkeresésre és felzárkózási igyekezetre kárhoztatva.”