A muszlimok az ellenség?

A kölni események tanulsága (kéne, hogy legyen), hogy ez így most már tényleg nem mehet tovább. Bár vannak biztató fejlemények, még mindig rengeteg aggasztó jelét látjuk, hogy Európa irányítói, politikusai, publicistái és egyéb véleményformálói nem képesek/nem hajlandóak felébredni.

Ez valahol érthető. Hiszen a legnagyobb emberi tulajdonságok egyike a tévedés beismerése: hibáztam, nem volt igazam, elnézést. Ehelyett zömmel inkább megmagyarázzuk, még inkább ragaszkodunk korábbi nézeteinkhez, egyre agresszívabbá válunk, próbáljuk görcsösen védeni, akár az egyre nyilvánvalóbb tényekkel szemben is a saját igazunkat. És ezzel persze saját egónkat is, hiszen „az nem lehet, hogy nekem nincs igazam, hiszen én annyira okos/művelt/jó/morális/stb. vagyok.

A pszichológia ezt kognitív disszonanciának nevezi: amikor az ember agyában olyan új információk jelennek meg, amelyek teljes mértékben ellentmondanak korábban kialakult világképünknek, értékrendszerünknek, hiedelmeinknek, rögeszméinknek,. A kognitív disszonancia feloldása az agy számára rendkívül nehéz feladat, ezért a legtöbb esetben ún. énvédő mechanizmusok lépnek életbe; a megmagyarázás, relativizálás, terelés, agresszió, stb. segítségével saját magunkat is meggyőzzük, hogy továbbra is a többiek jönnek szembe az autópályán. Publicistáinkon régóta látjuk, hogy évek óta énvédő mechanizmusaik rabjai – és úgy tűnik az európai fősodorban sincs ez nagyon másként.

Még mindig nem születtek meg a helyes válaszok, még mindig a még több integráció, még több willkommenskultur, még több vajaskenyér van a zászlókra tűzve. Még mindig az európai társadalom tehet nem csak a migránskrízisről. Mert hát mi döntöttük gyarmati sorba a népeket, majd mi bombáztuk le őket, most pedig nem akarjuk befogadni, pusztán azért, mert néhány(!) terrorista beszivárgott közéjük. A gyarmatosítással együtt odavitt infrastruktúrát, orvostudományt, technikai fejlődést, stb. most ne is mérlegeljük, mint ahogy azt sem, hogy a véres, évszázadok óta tartó síita-szunnita ellentéthez mennyi köze van bárkinek is Európából. A mostani helyzetben pedig teljesen egyértelmű: nem terroristák szivárogtak be a békés szilveszteri muszlim bulizók közé, hanem alapvető ösztöneiket élték ki, és alapvető vallási-társadalmi vezérlőelveik szerint ők „pusztán csak” azt csinálták, amit természetes ösztöneik diktáltak. Megpróbálták magukévá tenni az első kezükbe adódó nőt. Mert hogy náluk ezt így lehet, ez így szokás. És persze kicsit loptak meg rongáltak is, de az már csak hab a tortán.

A szilveszteri tömeges szexuális bűncselekményeket elkövetők muzulmán bevándorlók voltak; hogy első- vagy harmadik generációs, az teljesen lényegtelen – de a nagy részükről már az is kiderült, hogy frissen érkeztek. És azt is tudjuk, hogy a mostanság érkezők 70-80%-a fiatal férfi. Tehát akárhány bociszemű gyereket, vagy síró, terhes asszonyt fotóztak Röszkén vagy a Keletiben derék honi „újságíróink”, nem annyira reprezentálták a valóságot.

S lám, még most is számos írás születik, amelyik egy párhuzamos univerzumban él; vagy legalábbis az olvasókat nézi annyira hülyének, hogy egy párhuzamos univerzumot igyekszik felvázolni. Mivel a tények egyre makacsabbul jönnek, nyilván a „liberális” jogvédői magyarázatok is egyre meredekebbek, az eszközök is egyre alattomosabbak. Most, amikor már gyakorlatilag lehetetlen a megtörtént dolgokat megmagyarázni, hirtelen próbálják elterelni a hangsúlyt. Sorra jelennek meg a közel-keleti háború borzalmait – képekkel együtt – bemutató írások, mutatván, hogy micsoda pokolból jönnek hozzánk a menekültek. A manipuláció legalapvetőbb (és egyben legsunyibb, nehezen felfedezhető) eszközeit alkalmazzák: féligazságok megfogalmazásával, az ember természetes érzéseire, szimpátiájára építve, egy teljesen más narratívát igyekeznek adni az eseményeknek.

Nem vitás, hogy szörnyű világból menekültek el sokan, különösen Szíriából. De egyrészt már réges-régen elmenekültek (elsősorban a környékbeli, BIZTONSÁGOS) országokba, másrészt pedig ma már nemigen változnak a frontok, nem kell újabb városokban menekülőre fogni. Aki el akart, már elmenekült, aki pedig maradt, gyakorlatilag biztonságos területeken van. Harmadrészt, és ez persze tán a legfontosabb, a bevándorló telepesek nagyjából 20%-a jön csak Szíriából, annál több a pakisztáni, bangladesi, algériai, eritreai, stb. (Persze, lehet arról is vitázni, hogy alanyi jogon jár-e a világon mindenkinek a jobb élet, vagy épp azért jött létre az EU, hogy állampolgárai számára bizonyos vívmányokat elérjen és megvédjen. De ettől a vitától függetlenül rendkívül álságos érvelés, hogy ezen emberek mindegyike pokoli körülmények közül, háborús övezetekből, az életéért menekülne.)

De a hamis narratívák, a csúsztatások, a relativizálások csak nem akarnak szűnni. A legújabb jelenség a Köln-szindróma. (Az ismert Stockhom-szindróma onnan ered, amikor 1973-ban Stockholmban két rabló megtámadott egy bankot, majd öt és fél napig fogva tartott négy alkalmazottat. A hosszú összezártság furcsa hatással volt a túszokra: úgy megkedvelték fogvatartóikat, hogy kiszabadulásuk után gyűjtést rendeztek a rablók jogi védelmének költségeire.) Az új Köln szindróma: Amikor a bűncselekmény elkövetőinek etnikai hovatartozását tudatosan el kell titkolni - nehogy a gonosz kirekesztő, rasszista, privilegizált, fehér, keresztény társadalom előítéleteket fogalmazzon meg.

Egyébként a most szilveszterkor történtek – sajnos – egyáltalán nem új keletű események, csak a mértékük, intenzitásuk változott. Ahogy az elkövető bevándorlók is egyre bátrabbak lettek, hiszen őket „Angela Merkel hívta meg!” (Egyikük ezt ordította a vele szemben fellépni próbáló rendőrnek.) Svédország a fejlett világ egyik „megerőszakolás-központja” lett, csak eddig erről sem nagyon beszéltek, és eltitkolták az elkövetők etnikai hovatartozását. Mert az politikailag nem korrekt. El lehet mondani, hogy hány éves, hogy férfi (tiltakozom az összes férfi nevében az általánosításra utaló, uszító jellemzés miatt), hogy mi volt rajta éppen akkor (amit bizonyára még egy hét múlva is hordani fog), de nem lehet elmondani egy olyan jellemzőjét, ami jelentősen megkönnyítheti a keresést és a felismerést is: azt, hogy milyen a bőrszíne.

Na, ebből lett most – talán, remélhetőleg – ELÉG. A muszlimok az ellenségeink? Egyáltalán nem. Az ostoba, dogmatikus, önsorsrontó politikai korrektség az ellenségünk. Az a gondolkodás, amely az elmúlt 20 évben fokozatosan eluralkodott egész Nyugat-Európában. Amelyik még csak fel sem teszi a szükséges kérdéseket (nem hogy válaszokat nem ad), nehogy sértse valakinek az érzékenységét; de saját őshonos lakosságának érzékenységére egyáltalán nem kíváncsi. Sőt, minden ilyen kísérletet rasszizmusnak, idegengyűlöletnek bélyegez. Ebben a közegben természetes dolog a szélsőjobb erősödése, hiszen ha a lakosság úgy érzi, nem kap értelmes, normális, számára elfogadható megoldásokat a problémákra, akkor elkeseredésében, tehetetlenségében egyre inkább fogékony lesz a szélsőséges válaszokra. És amikor a szélsőségesebb válaszok ilyenkor rendre meg is érkeznek… a komplett idióták rasszizmust kiáltanak. Még mindig fasiszta-veszélytől, rasszizmustól idegengyűlölettől igyekeznek „óvni” az embereket. Tehát nem attól és azoktól kell óvni őket, ami történt, hanem azoktól a válaszoktól, amelyeket – épp az ő puhapöcsösségük miatt – maguk az emberek adtak, vagy esetleg majd adni fognak. Tehát egy hangos, agresszív, kődobáló tüntetést természetesen vízágyúval fel kell oszlatni – de csak ha nem bevándorlók dobálják a köveket. Ha igen, akkor a rendőrség kapja meg a „rasszizmus” bélyegét. Megáll az ész. 

Háborúzni kellene a muszlimokkal Európában? Ugyan, dehogy. De a háborút pont a következetes, kemény fellépés akadályozhatja meg. És NEM CSAK a szélsőjobb ellen, hanem a relativizáló ostobaság ellen is. Mert ha kimondjuk, hogy az elkövető arab, cigány, néger – vagy épp akár fehér – volt, azzal egyáltalán nem arra buzdítjuk a más színű többséget, hogy utálja és verje meg őket. Hanem épp arról biztosítjuk, hogy senki sem kivételezett, senki sem bújhat a bőrszíne, az ebből fakadó privilegizáltság mögé. Hogy a (hamis) humanizmus, a progresszív gondolkodás és hasonló lózungok jegyében nem lehet szabadon elkövetni bűncselekményeket, mert a megbüntetésük rasszizmus, kirekesztés, idegengyűlölet, stb. (dögunalom) lenne. És hogy nem az a hibás, aki a problémáról beszél, hanem aki okozza azt! De nem kell elhinni ezt az elméleti okfejtést, nézzük meg a gyakorlatot. Az ellenkező bánásmód, ami történik, az állandó relativizálás, az öngyilkos politikai korrektség pontosan azt eredményezi, hogy az emberek igenis utálják, megvetik és megverik a migránsokat – köztük azokat is, akik ezt nem érdemelnék meg. Mert az emberek feldühödtek. Nem azon, hogy migránsok erőszakoltak (persze, azon is), hanem azon főleg, hogy ezt megpróbálták a hatóságok eltitkolni, a „jogvédők” pedig ismét az őslakos, fehér társadalmat próbálják bűnösnek kiáltani. Megáll az ész.

Ha példásan komoly büntetések lennének, ha ország-világ tudná, hogy az elkövetők bevándorlók voltak, de elkapták és lecsukták őket (vagy talán még inkább átadták a saját országuk hatóságainak, és nem a jó kis kényelmes európai börtönökben éldegélhetnek), egyrészt megnyugodnának a kedélyek, kihúzódna a talaj a szélsőjobb alól. (Halkan súgom, nem biztos, hogy a baloldal ennek örülne, hiszen a leghatásosabb fegyverük a híveik megtartására a szélsőjobb veszélyével való riogatás.) Másrészt nagyon hamar nagyon egyértelművé válna a milliónyi migráns számára, hogy Európa mégsem az a hűdejóhely, tele degenerált, komplett hülyékkel, akikből pillanatok alatt még nagyobb hülyét lehet csinálni. Hiszen az információk a technika segítségével ma már pillanatok alatt eljutnak az otthon maradottakhoz. Az is, ha lehet jönni akárhányan, lehet csinálni akármit, mert itt mindenki hülye; de az is, ha „akurvaélet, börtönbe zártak”!

És hosszabb távon akár még az is előfordulhat, hogy a példás fellépés hatására azok az információk is átszivárognak a muzulmán világba, hogy a nő nem egy tárgy, nem egy tulajdon, hanem ugyanolyan ember, mint a férfi. Persze ehhez az még inkább kellene, hogy a femináci brigádok ténykedése ne pótcselekvésekben merüljön ki, ne Ákoson lovagoljanak - nem ér szóviccet csinálni belőle! - és a nőket érintő valóban hátrányos megkülönböztetések esetén ne kussoljanak, mint a sír, csak azért, mert bevándorlók az elkövetők. És hát ugyebár, egyszer már hangosan kiabáltak Orbán Viktor ellen a migránsok támogatásával, hogy nézne most ki, ha hirtelen akár csak egy migránsra is bármi rosszat is mondanának.

No, de ne legyünk naivak és telhetetlenek, egyelőre még ne azzal a reménnyel foglalkozzunk, hogy hátha az iszlám világ is képes lesz a modernizációra. Ez az ő harcuk, ezt nekik kell megvívni – és tudjuk, igenis akadnak köztük olyanok, akik szeretnék. Őket segítsük. De a politikai korrektség nem őket segíti, épp ellenkezőleg. De addig is, védjük meg magunkat. A határokon a külső agresszióval szemben, nem csak Magyarország, hanem egész Európa körül. És ez NEM új vasfüggönyt jelent, sőt, akik ezt mondják, pontosan ugyanannak a mérhetetlenül hazug politikai korrektségnek a katonái, amiről fentebb megállapítottuk, hogy a legfőbb ellenség. És ez az ellenség itt van, közöttünk van; nem muzulmán, nem idegen és nincs a távolban. Ha ezt a végtelenül káros, ön- és közveszélyes hülyeséget sikerül legyőznünk Európában, akkor az egész bevándorlás-kérdés is sokkal hatékonyabban lesz kezelhető. Leginkább azzal, hogy a tömeges, ellenőrizetlen migráció megszűnik. És akkor ha Merkel asszony dolgos kezeket akar az Audi-gyárba, szépen toboroz majd Szíriában.

A polkorrekt publicistáknak meg egyszerűen csak kommenteljünk be minden írásuk alá egy egyezményes „salalalalát” vagy „stik-stik nulla négy, nem forog az észkerék”-et.