„Nem lehet itt, kérem, semmiféle Európa-megmentése-betörő-ellenségektől projekt sikeres, ha még annál is rosszabbak vagyunk, mint a betörő ellenség fikciója. A hagymázas hatalmi álmok és a sárkányfog veteményként tenyésző primitívség keresztezése nem mentett még meg semmilyen civilizációt. Ennek a megmentés projektnek a liberális demokráciára kellene irányulnia, amely minden civilizációs vívmányunk őrzője: megmenti az egyes embert a fasiszta csőcselékké aszalható tömegek támadásától, és a mindenkori kisebbséget a mindenkori többség hamis igazságkoncepcióitól. Liberális demokrácia -- pontosabban ennek kulturális magától értetődése -- nélkül az van, ami Magyarországon egyre tapinthatóbb: a tömeg előkészítése, elkészítése és felkészítése arra, hogy ugorjon, ha kell, az ura szavára, neki a kiválasztott kisebbség, »ellenség« torkának, akár a »kereszténység« ürügyén. Orbán Viktor tömeget aszal: kisajtolja a tagjaiból az emberséget és a reflexiós igényt, kísérletezik, mire ugranak, mire nem, milyen ellenségképtől válnak hiperérzékennyé, mire hajlandók kvázi megvédendő magukat, mire nem (és egyre kevesebbre nem, pontosabban van az a propagandaművelet, aminek hatására, csaknem bármire).
Miféle kereszténységről beszélünk itt, kérem szépen? Arról, amelyik túlvilági üdvözülést tartogat nekünk egyénenként (véletlenül sem nemzetben gondolkodva), vagy amelyik megáldotta a fegyvereket minden adandó alkalommal? Arról, amelyik Európában vegyesen tett jót és rosszat, vagy arról, amelynek messze a legnagyobb vívmánya, hogy kiemelte az individualitást a masszából, és az Atya színe előtt önmagáért felelőssé téve megszemélyesítette azt, és amelyet most a fasiszta propaganda vissza akar nyomni nem ugyanabba, hanem egy sokkal veszélyesebb masszába? Mindenki nyugodjon le, és villámgyorsan felejtse el, hogy a kereszténységgel megmenthető Európa! Ellenben követeljük vissza a liberális polgári demokrácia programját, követeljük a liberális polgári demokrácia kultúráját végre magunknak, sőt újravindikáljuk az egész civilizációnak, amely annak ellenére eltékozolni látszik, hogy ez volt és marad a személyiség védelmének legjobb eszköze, amely ép ésszel elgondolható -- részint az ignoránsok nyugati hadainak tehetetlensége, részint a keleti politikai bűnözők mai generációjának minden manipulációja ellenére.”