Szélső érték?

„Bécs tehát vörös marad, de minden más alapvetően és hosszú időre megváltozott az osztrák politikában. Kezdjük talán rögtön a szocialistákkal. Bár a veterán Häupl városvezető nyilván összekalapálja a koalíciót a rétegpárt zöldekkel, súlyos vereség a balliberális érzelmű tábornak, hogy ezzel a győzelemmel évtizedek óta nem látott mélységben végzett az SPÖ, két stratégiai kerületet el is veszítve. A nagy történelmi váltótárs, a néppárt megsemmisítő vereséget szenvedett, mint ahogy az a stájer, a felső-ausztriai és a burgenlandi fordulóban is megtörtént. A megbízható koalíciós erő, a konzervatív pillér végelgyengülésben ha nem is kimúlt, de a lét-nemlét között lebeg. A néppárt öt év alatt durván szólva sikeresen megfelezte önmagát az osztrák fővárosban.

A fenti eredményekben a nyugati politikai váltógazdaság lassú, de visszafordíthatatlan végjátszmájának egy fejezetét láttuk. A szabadságpárt emellett rövid időn belül a negyedik tartományi választáson bizonyította, hogy bejelentkezett a nagypártok táborába. Heinz-Christian Strachéék brutálisan egyszerű üzenetekkel küzdötték be magukat a tartósan harminc százalék felettiek közé. Hiába tiltotta le két országos kereskedelmi csatorna reklámjaik sugárzását, Strache lazán megkopogtatta a híveinek kimérten integető Häupl vállát: Helló öreg, itt a fiatal generáció! És még csak egy tartományi választásról beszélünk.

Ami Ausztria kicsiben, az Európa nagyban. Trendszerű összeomlás zajlik, két menekültszálló-felgyújtás közötti szónoklás tennivalókról, európai értékekről, és itt már olyan mindegy, hogy szélsőbalról vagy szélsőjobbról tematizál a spanyol Podemos, a görög Sziriza vagy a Szabadságpárt.”