Elszabadult egy migráns Európa fővárosában: a miniszterelnök lehetett a célpontja
„Allahu Akbar” felkiáltással indult a nap Brüsszelben.
Ha lenne némi párbeszéd, nem csak a vagdalkozás, a gyűlölködés, talán, ha egymásban is meglátnánk az embert, akkor lehetne valamiféle részleges megoldásra jutni.
„A menekülthelyzet által okozott belső ellentmondások akár jót is tehetnének ennek az országnak, ennek a végtelenül polarizált, egymás torkát csak átharapni képes társadalomnak, közéletnek. Jót tehetne, ha egy kicsit messzebbről néznénk az egészre. Csak ehhez beszélgetni, és nem acsarkodni, anyázni és a másikat lesöpörni kéne. A pszichológusok állítólag tanítják is, hogyan lehet egymással kulturált párbeszédet folytatni. De hát, ami nem megy családon belül, miért menne össztársadalmi szinten? Talán, ha lenne némi alázat, mindkét oldalról, ha lejjebb tudnánk csavarni a cinikus, magyarkodó pökhendiséget, és visszavennénk a másik oldalon egy kicsit a vélt vagy valós nyugati értékeknek való megfelelésből, talán eljutnánk a valódi, közös érdekeink felismeréséig, ahhoz a minimális konszenzusig, ami jobbá tehetné a gyerekeink jövőjét, akik az iskolákban még egy padban ülnek.
Vagy ha néha azt tudnánk mondani: nem tudom. Nem tudom, hogy mi lenne a megoldás, nincs könnyű helyzetben se Magyarország, se Európa, se a magyar kormány, nem lehet ekkora emberáradatot tárt karokkal ellenőrizetlenül beengedni az Unióba, de nem is lehet őket étlen-szomjan, tisztálkodási lehetőségektől megfosztva jogszabályokra hivatkozva napokon keresztül az utcán hagyni.
Talán, ha lenne némi párbeszéd, nem csak a vagdalkozás, a gyűlölködés, talán, ha egymásban is meglátnánk az embert, akkor lehetne valamiféle részleges megoldásra jutni.”