„Megrendítő riportban számol be a Népszabadság arról, hogyan segíti az üldözötteket 1944 nyarán, a szélsőjobboldali diktatúra Budapestjén igaz emberek kicsiny csoportja. Emberek maradtak ők az embertelenségben.
Ja, nem. A riport 2015-ben játszódik, a »védett házakba« pedig nem üldözött zsidók tartanak, hanem a migránsokat segítő civil aktivisták által magukhoz invitált török (?) családok. De hát érti mindenki az áthallást: olyan időket élünk megint, mint akkor… Szemetel, szemetel a barna eső Magyarországon.
Az időviharba került szerző mindent belezsúfolt a szövegbe, ami könnyeket fakaszthat az Auróra klub és a CEU emberi jogi szak törzsközönségénél. A védett házazás mellett van például fehér szoknyás (figyelem: szimbólum, szimbólum!) aktivista lány, valamint a hely gazdája, Ági, aki eltitkolja a valódi nevét. Érthető ez, hiszen bizonyára elvinné őt a diktatúra rendőrsége, ha megtudnák, hogy a menekülteknek segít.”