„A napokban pedig a Charlie Hebdo főszerkesztője interjút adott a német Stern magazinnak, és megerősítette sejtésünket. Laurent Sourisseau ugyanis bejelentette: miután »munkájukat elvégezték«, és »megvédték a karikatúrák készítésének jogát«, felhagynak a muszlimokat és Mohamed prófétát kifigurázó rajzok közlésével. »Azért örökítettük meg rajzban Mohamedet, hogy megvédjük az alapelvet, miszerint bárki bármit lerajzolhat. Ugyanakkor a kissé furcsa, hogy mások a szólásszabadság olyan fokú gyakorlását várják el tőlünk, amelyhez senki másnak nincs bátorsága.« (A gyilkosságok utáni első Mohamedet a címlapra rajzoló Rénald Luzier még áprilisban jelentette be, hogy már nem érdekli a vallásalapító, s nem fogja többé lerajzolni a prófétát.)
Mindezek után két kérdés kínoz bennünket. A számunkra itt és most kevésbé fontos az, hogy vajon ez az önkorlátozás miért nem terjed ki más – a rajtuk esett sérelmeket nem gépfegyverrel megtorló – vallásokra, illetve képviselőikre. Ennél is lényegesebb, hogy nem tudjuk mire vélni azt a fülsiketítő csöndet, amely idehaza a francia lap főszerkesztőjének bejelentését kíséri. Azt az egyöntetű lapítást, mellyel a januárban még oly szóra kész kollégák fogadják a hírt, mely szerint – a legfeljebb a léghuzat által fenyegetett íróasztaluk mellől megfogalmazott intésük ellenére – a Charlie Hebdo szerkesztői a korábbi írásunkban emlegetetett józan belátásra jutottak, hogy jobb nem ráncigálni az oroszlán bajuszát.
Pedig önfeledtebb pillanatainkban azt is gondolhattuk volna, hogy az egykor a maguk ácsolta erkölcsi emelvényről felháborodó kollégák most tudni fogják a kötelességüket. Még mielőtt ismét félre tetszenének akarni érteni: a legkevésbé sem bocsánatkérést várunk. (Ha már mindenáron elégtételnek akarnánk, annak bőséggel megtenné a Charlie Hebdo főszerkesztőjének mostani bejelentése.) Ellenben, ha már az Egyetlen Helyes És Elfogadható Vélemény kérlelhetetlen vitézei vagyunk, most, hogy álláspontunk a valóság mérlegén megmérettetett és könnyűnek találtatott, az egykori eszeveszett fenekedés után azért csak kellene itt mondani valamit következetességről, méltányosságról, megszégyenülésről vagy éppen emberi tisztességről.”