Válaszféle egy konzervatív honfitársamnak bevándorlóügyben

„- Az érzékenységről annyit mondanék, hogy nem zárja ki a menekültek, migránsok, bevándorlók iránti érzékenység a honfitársak, Magyarország területén élők iránti szolidaritást. Csak azért, mert embertelennek tartom Magyarország Kormányának politikáját a kérdésben, még nem forr a vérem egy jó kis templomégetésért csak azért, mert azzal hatásosan figyelmen kívül tudnám hagyni a velem egy városban lakók érzékenységét. De tudok disztingválni, és ha arról van szó, hogy a honfitársaim nem szívesen látnak koszos, szakadt ruhában érkező, más bőrszínű és más nyelvet beszélő embereket csak azért, mert ezek a tulajdonságok illenek rájuk, akkor nem fogom befogni a számat csak azért, mert ők vannak többségben. Én ugyanis szívesen látok ebben az országban és ezen a kontinensen mindenkit, aki az üldöztetés elől menekül pontosan ugyanúgy, ahogy a magyarokat is szívesen látták nem egyszer a történelem során. Akinek az érzékenységét sérti, hogy mások nem úgy gondolkodnak, ahogy ő, az meg Uram bocsá’ meg is érdemli, ha ettől kicsit magasabb lesz a pulzusszáma.

- Engem nem tölt el jóérzéssel az, ha másokat bunkónak, butának és elmaradottnak tartok / tarthatok magam körül. Sőt. Sokkal inkább tölt el szomorúsággal ha lenézést, meg nem értést és idegenkedést tapasztalok a városban, az országban, a világban. És azért, mert ezeket nem tartom jónak, mert valóban szerintem a tömegtől eltérő módon állok sok kérdéshez, még nem tartom magamat jobbnak, vagy igazabbnak.

- A tények nyilván tények, csak amíg nem kell elveszni a »túlzott politikai korrektség« követelménye mögött, addig nem kell felelőtlen, hatásvadász módon sem közvetíteni a történteket. Ha valaki követ dobálva menetel a magyar utcán és közben azt ordítja, hogy »Allah Akbar«, az egy szomorú hír, egy szomorú jelenség, de még szomorúbbak azok a kisgyerekek és meggyötört anyukák, akik százszámra jönnek a zöld- és tengeri határon nap mint nap. És míg a törvényszegés és a randalírozás az marad, ami, a mögöttes okok és a folyamatok attól nem változnak, és 100%-ig meg tudom érteni, hogy valaki frusztrált, ideges és feszült azért, mert egy túlzsúfolt, az emberi méltóságot sokszorosan képen köpő helyen kell lennie. Mondta ezt az alapvető jogok biztosa, aki, mint tudjuk, nem a sátáninak kikáltott Helsinki Bizottság.

- A menekülteket nem várják tárt karokkal mindenhol. Sőt. Aki figyelte az elmúlt egy-másfél év európai történéseit, az tudja, hogy a »nemzetközi helyzet fokozódik«. De bármit is mondjanak a francia szülők vagy néhány olasz polgármester, bármit is követeljen a magyar vendégmunkásokkal felragasztott plakátjain az osztrák szélsőséges párt, az nem igazolja vissza automatikusan a nem liberális magyar álláspontot, pláne nem a Kormányt. A valóság eltagadása totál hülyeség, csak mindeközben lássuk meg azt is, hogy mások, akik sokkal hosszabb ideje sokkal inkább ki vannak téve a menekülteknek, hogyan állnak a kérdéshez - és közöttük például a magyar vasfüggönyhöz is.

- A legjobb pont nyilván az volt, ahol egy menekült befogadására hív fel a szerző. Járjuk végig ezt az utat! Szóval aki felemeli a szavát a menekülteket érő bánásmód ellen, az a legtöbbet azzal tudná tenni, ha befogadna párat? Szóval cselekedjünk a szavak helyett? Amellett, hogy ez nagyon furcsán hat egy újság hasábjain, hiszen az írás ugye nem a köznapi értelemben vett cselekvés általános módja, ellentmond magának a célnak, a komoly beszédnek. Vagy ez lenne a progresszív megoldás, hagyjuk abba a nyafogást az államunk tettei és törvényei felett, és tegyünk meg mindent mi? Hagyjuk, hogy az éppen védendő európai érték, a szólásszabadság degradálódjon azért, mert terepre kell menni? Sokan vannak, köztük én is, akik helyzetükből kiindulva nem tudnak mit tenni, mert mondjuk hitelt nyögnek, dolgoznak és mindemellett esetleg egyetemre járnak, a saját lakbérüket izzadják alig-alig a hónap végére, de van bennük annyi jóérzés, hogy materiális javak hiányában legalább elszámoltatják azt, aki az erőforrások (értsd: adónk) felett rendelkezik, és ezt éppen rosszul teszi. Mindemellett persze fontos, hogy vannak, akik majdhogynem befogadnak egy-egy menekültet, lásd a kibontakozó szegedi mozgalmat.”