„Egyébként sem túl népszerű a brüsszeli adminisztráció úgy általában Európa-szerte. Ezzel a »bénázással« pedig továbbrontják a megítélésüket. De mi lehet az oka mindennek? Miért nem képesek egy épkézláb tervet kitalálni és végigvinni? Miért nem tudnak egyről a kettőre lépni, miközben a nemzetállamok vezetőinek tucatja követeli a szabályozást, miközben az uniós polgárok százmilliói szeretnének szigorítást, miközben az illegális bevándorlás okozta probléma egyre inkább eszkalálódik?
A kérdés megválaszolása voltaképp a brüsszeli bürokraták kiválasztódásának természetrajzában keresendő. Az unió vezetői ugyanis nem felkészültek egy ilyesfajta politikai-társadalmi probléma kezelésére. Nem is erre »szerződtek«. Az Európai Unió az elmúlt évtizedekben szép lassan a »multinacionális tőke érdekkijáró rendszerévé« alakult át. A bürokrácia vezetőinek munkája egyre inkább »a pénz határok feletti mozgásának megsegítésére« szűkült le. Így választódtak ki, s így szocializálódtak. Az unió nem választott vezetői úgy kerültek a pénz és a határok felett áramló tőke fogságába, akár az oktalan ógörög matrózok a csábító, ugyanakkor a poklot is jelentő szirének rabságába.
Az unió bürokráciája így saját természetéből adódóan nem alkalmas egy olyasfajta probléma kezelésére, mint az illegális bevándorlás tömegessé válása. Felkészületlenek, ha egy ilyen problémával kerülnek szembe, miközben a multinacionális cégek ügyeit kellő gyorsasággal és megfelelő szakértelemmel képviselik. Számos példát lehetne felsorolni arra, hogy mikor egy-egy multicég érdekeit kellet védeni, micsoda gyorsasággal és hatékonysággal tudtak fellépni – akár egy-egy tagállammal szemben is. Ha viszont olyan politikai-társadalmi problémával találják szembe magukat, mint az illegális bevándorlás tömegessé válása, rögtön megbénulnak, rögtön élőhalottá válnak, akár a szirének rabságába kerülő áldozatok.”