Visszaüthetnek-e az Oroszország elleni szankciók?

„Itt jön be egy olyan aspektus, ami mindenképpen az oroszok malmára hajthatja a vizet: mi van akkor, ha az új mezők és vezetékek kiépítése során a korábbinál jóval kevesebb hangsúlyt kap az európai piac, és inkább az ázsiai szállítások válnak a legfőbb prioritássá? Oroszországnak minden oka megvan arra, hogy megsértődjön Európára, és a jövőben a kevésbé vegye figyelembe az európai igényeket. Lesznek ennek többletköltségei? Nyilván. Megéri-e Oroszországnak az állandó vesződség az EU-val? Egyre kevésbé.

Ha az oroszok el akarják kezdeni azoknak a nagy kapacitású mezőknek a feltárását, amiktől a következő évtizedek bevételeit remélik (mélytengeri, északi sarki és palaolaj projektek), akkor az amúgy is rendkívül drága beruházások finanszírozásához a szankciók miatt kieső nyugati partnerek helyett új üzlettársak kellenek.

Tavaly került aláírásra az az orosz-kínai megállapodás, amiben a felek vállalják a Szibéria Ereje nevű földgáz-csővezeték megépítését 2019-ig. Ez az üzlet valószínűleg csak a kezdet, amit további kínai vezetékek követhetnek. Ezzel párhuzamosan zajlanak a tárgyalások Dél-Koreával, Japánnal és Indiával is a szénhidrogén-export volumenének növeléséről. Mivel egytől egyig olyan országokról beszélünk, ahol a technológiai fejlődés és/vagy a népességszám gyarapodása új energiaforrások bevonását igényli, Moszkva esélyei kifejezetten jónak tűnnek.”