„'90 telén, a szabadság első hónapjaiban, senki sem tudta, mit hoz a jövő. Mindenki biztos volt benne, hogy nagy változások lesznek, de azt, hogy milyenek, nem is sejtették. Ismerték L. MDF-es kalandját és gyakran kérdezgették, hátha ő tud valamit, de ugyan olyan tájékozatlan volt, mint ők. A fő téma a Tsz jövője volt. Az új szövetkezeti törvényről csak annyi volt tudható, hogy lesz és hogy sok minden megváltozik, de hogy hogyan azt senki még csak nem is sejtette, így aztán a legvadabb találgatások láttak napvilágot.
– Nem lesz itt semmi – mondta mély meggyőződéssel A. – nem tudnak csinálni semmit szakemberek nélkül, azok meg mi vagyunk. Akinek a legnagyobb a pofája az fog előszór könyörgni, hogy segítsünk neki. Vihetik a földet, de megművelni nem tudják majd. Nem lesznek gépeik, nem értenek hozzá. Hová teszik majd a termést? Hol szárítják? Visszajönnek és megbánják. Aztán meg minden marad a régiben.
– Miért te maradsz a Tsz? – kérdezte L., szándéka szerint ironikusan.
– Nem én – válaszolta felháborodva A. – hanem te is. Te is itt vagy velük, neked is érdeked, hogy maradjon a szövetkezet.
– Mindenütt forradalmárok vannak – szólt mély felháborodással és undorral B. – tegnap is volt egy, valami műsorban, majdnem felrúgtam a TV-t. Mondtam is az asszonynak, hogy még egy ilyen és nem lesz TV-nk. Mit képzelnek ezek! Azt hiszik, hogy már mindent lehet! Majd a munkásőrök rendet csinálnak!
– Hülye vagy – szólt L. magabiztos ítélete – és mindenki hülye, aki azt hiszi, hogy a sok ütődött munkásőr bármire képes. Te is ismered Z.-t. Tíz éve nem volt józan, na ő egy igazi munkásőr. Mit vársz tőle. Még a felesége is megkergeti időnként, majd pont ő fog harcolni.
A beszélgetés ezen a pontján némi kitérő következett Z. feleségének változatos nemi életéről, ami sokkal érdekesebb téma volt az aktuális politikánál.
L. hallgatta a beszélgetést és elrévült, amibe a körbeadott laposüveg is segített kicsit. Ő már túl volt az első csalódáson, az MDF-ből már kiábrándult, ám még nem jött rá, hogy minden rendszer emberekből áll és neki ezekkel az emberekkel kell majd új világot építeni. Mi több, ők inkább fogják építeni, mert tevékenyebbek és skrupulus nélküliek. Ez az új világ pedig olyan lesz mint ezek itt körülötte – és ami még elkeserítőbb – mint ő maga. Nem fogta fel, hogy ezeket és a többieket senki sem fogja lecserélni, vgy megváltoztatni: örökre hozzájuk van már kötve, ők, még P. is, aki részegen horkolt a kalyibában, a honfitársai. És a szép új világ pontosan olyan lesz, amilyenre ők építik. Erre a szörnyű felismerésre még várni kellett.”