Akkor ez már a végső eset?

„Orbán Viktornak nem áll jól, ha arra panaszkodik, hogy Magyarországot egyedül hagyták a menekültproblémájával. Ez ugye egyrészt, lásd a fenti összeget, nem igaz, másrészt ez az egész kontinenst érintő súlyos gond valamiért még mindig az egyes tagállamok belügye, az EU épp azon dolgozik most (pl. menekültkvóták ötlete), hogy ez ne így legyen. Orbánt pont az a »nemzeti szuverenitás« sújtja most, ami mellett ő Brüsszelben folyamatosan kardoskodik.

Ha Orbán komolyan venné a menekültügyet, nem xenofób hangulatkeltésben utazna, nem az »idegen kultúrák« elleni harcot tűzné zászlajára, amely világnézetét ráadásul pár hetente módosítgatja, attól függően, hogy egyre jobbikosabb közönsége (»Azt akarjuk, ne jöjjenek többen. Akik itt vannak, menjenek haza!«) , vagy arab bankárok előtt beszél (»Itt mindenkit tisztelettel fogadnak, az iszlám világból érkezetteket is. Mi egy nagy szellemi-civilizációs építménynek tekintjük az iszlámot, és nem szégyellünk tanulni sem tőlük«).

Ha Orbán komolyan venné a menekültügyet, nem nemzeti, hanem európai nemzetek közötti konzultációkat követelne, és nem próbálná velünk elhitetni azt, hogy a Szerbián át érkező szerencsétlenek román vagy horvát határra küldésével egy centivel is beljebb vagyunk. Ha a ballib ellenzék komolyan venné a menekültügyet, nem ragadna le az olcsó vasfüggönyözésnél, és nem bagatellizálná el az Európát (ezen belül: minket) sújtó egyik legkomolyabb szociális, gazdasági és (igen) civilizációs kihívást. Igaz, ezt már felelős ellenzékiségnek hívnánk, de egyelőre még nem kell így hívnunk.

Ettől működik a Finkelstein/Habony/CÖF kommunikációs csapda: ha elvetjük Orbán határkerítését, automatikusan, kritikátlanul kiállunk a szabad bevándorlás mellett. Ebbe azért nem kéne beleállni.”