Igazából nem a bevándorlók jelentik a végveszélyt, hanem mi, a befogadást prédikáló, de kerítést építő, hiteltelen, önző, farizeusi keresztyének...
„Aztán itt van ez a »jó nagy kapu...« Ezzel a hasonlatával egyszersmind jól elkülönül a kormány »kiskapus« politikájától, amely megkülönböztet gazdasági (vagy megélhetési) bevándorlót és politikai menekültet, s csak az utóbbiak jöhetnek. Lehetőleg minél kisebb kertajtón...
Akkor akár azt is mondhatnám, hogy az a négy év, amely alatt nem csinál semmit az utolsó ciklusát töltő törvényhozó, kifejezetten hasznos és produktív időszak.
Nevezzük a helyi közösségek demokratikusan megválasztott vezetői iránti teljes tiszteletlenségnek.
És ha azt vesszük, ez a két óra a rendszerváltás utáni magyar politika történetében nem is rossz arány.
Daniel Defoe elismeréssel írt a II. Rákóczi Ferenc vezette magyar felkelésről, szerinte a magyarok ősi jogaik védelmében ragadtak fegyvert.
Ugyanerre mostanra rájöttek a 100 IQ feletti momentumosok.
Vádat emeltek a férfi ellen, aki megölte édesanyját, majd elásta és lebetonozta a holttestet.
