Nem möszjő, csak diktátor!

„A Juncker-jelenség régóta létezik, alakul, formálódik, és sajnos nem sok jót ígér nekünk.

Ne felejtsük el, hogy a brit miniszterelnök mellett Orbán Viktor volt az egyetlen, aki vehemensen ellenezte, hogy a volt luxemburgi kormányfőt az Európai Bizottság elnökévé válasszák. Volt azonban kettőjük között egy lényeges különbség. David Cameron egy jóval nagyobb ország vezetőjeként politikai alapon ellenezte Juncker kinevezését, Orbán Viktor viszont egy kis tagország vezetőjeként karaktertámadást indított ellene. Azt mondta, hogy »a luxemburgiak részéről delegált európai uniós biztos Magyarországnak csak ártott az elmúlt időszakban. Miért is kellene nekünk egy Luxemburgból érkező európai biztost támogatnunk ezek után?«

Vagyis mivel médiaügyekben a luxemburgi Viviane Reding korábban eljárást kezdeményezett az Orbán-kormány ellen, ezért ő ellenez és »büntet« egy másik luxemburgit, Junckert. (…)

Nyugatról nézve ez bumfordiság, és megvan róla a véleményük. Luxemburgban, Párizsban vagy Brüsszelben, középosztálytól felfelé, már a pék sem néz ránk, ha az üzletébe lépve csak »bonzsurt« köszönünk. Illik a »madamot« is odabiggyeszteni. Vagy a »möszjőt«. Így alakult, idáig finomodott arrafelé az emberi érintkezés.

Vagyis a durva, sokszor agresszív, fekete-fehér stílusban fogalmazó magyar kormányfő beszéde (értem én, hiszen Magyarországon ez működik, ezt szokta meg, hiszen nálunk nemhogy madam, tehát asszonyom nincs az üzletbe lépéskor, de még köszönés sem) nos, ez Brüsszelben fülsértő. Ki kell osztani érte egy-két viccelődő nyaklevest (a Juncker-taslit lehet így is értelmezni), mosolyogva és vállveregetve persze, de azért nagyon komolyan gondolva, hátha észhez tér a bumfordi. (…)

»Pechünkre« amióta Juncker az unió kormányfője, napról napra nő a tekintélye. Így aztán most már sokkal nyíltabban és közérthetőbben fogalmaz velünk kapcsolatban.

Mint például a hétvégén egy német lapban, amikor közölte (»szokatlan nyíltsággal«), hogy Magyarországnak ki kell lépnie az unióból, ha be akarja vezetni a halálbüntetést.

Ezt azért még a görögöknek sem mondták eddig soha... ennyire nyíltan… Hogy menjenek Isten hírével, ha akarnak.

Jobban fájt olvasni, mint pofont kapni.”