Muszáj-drót

„Ausztria akár a szó legszorosabb értelmében öt percen belül lezárhatja a határait, mivel a németek és a franciák is azt teszik. Szerbia a világ leghangulatosabb országainak egyike, de nem idióták gyülekezete: egy darab menekültet sem fog visszafogadni. Megállíthatta volna őket. Hát hogyne, építhetett volna ő is kerítést déli határaira. Aztán jött volna egy aranyos uniós bürokrata, aki azt mondta volna, hogy Belgrádban csupa rasszista lakozik, és nem érdemlik meg az uniós csatlakozást...

Lett volna más megoldás? 

Természetesen. Most hagyjuk azt, hogy ha a Nyugat nem csinál arab tavaszt, nem pénzel Szíria ellen iszlám felkelőket, és Líbiában is a beígért Kánaánt teremti meg Kadhafi után, akkor senki sem keresne tengerbe boruló bárkát. Most legyünk cinikusak: nem lehet harminc marha nagy hadihajót küldeni Afrika-partjaihoz, nem lehet NATO-csapatokat küldeni a NATO-tag Törökország szíriai határára, és ott megállítani az újkori népvándorlást? A lágy lelkek most azt mondják, ez gonoszság, hiszen otthon ölik őket. Rendben, akkor tegyünk az ölés ellen, fizessünk és építsünk, és ne bombázzunk, hogy otthon maradjanak.

Van ennek a történetnek egy keveset emlegetett szereplője, aki egyébként szögesdrótépítésben is jeleskedik a mexikói határon. Az Egyesült Államok miért nem vállal legalább egy csöpp felelősséget azért, amit alapvetően ő idézett elő? Én természetesen nem hiszem, hogy az ukrajnai háború, a mostani hirtelen népvándorlás összefüggésében lenne az EU és Washington kereskedelmi tárgyalásaival. Láttam tegnap a 18 karikás Oliver Stone-dokumentumfilmet Amerika titkos történelméről is, így fel nem tételezem, hogy az Európa felé indulókat valaki buzdítja, hogy a partnernek rosszabb pozíciói legyenek a zöldasztalnál. A CIA sem létezik. 

Mindennek egy a tanulsága. A magyar kormány egy kellemetlen döntést hozott a kerítéssel, soha sem gondoltuk, hogy ez a huszonegyedik században előfordulhat. De nem gondoltuk azt sem, hogy a nagyszerű ENSZ-és EU-elvek, a kölcsönönös szolidaritás semmit sem ér. 

Senki sem örül annak, hogy ezt tettük. De nem volt választásunk.”