Bocsánatot kérek Kovács Istvántól

„»A közelmúlt legkellemesebb meglepetése számomra az LMP-s Jávor Benedek. Miután egy félresikerült posztban értékelte azt a mondatomat, összefutottam vele az ATV-ben, és azzal állítottam meg, hogy igazságtalan volt velem. Másnap felhívott, hogy gondolkodott az ügyön, elnézést kér, igazat ad nekem. Jólesett.«

Eltekintve az apróságtól, hogy immár két éve nem az LMP-ben, hanem a PM-ben politizálok, nagy vonalakban tényleg ez történt. Találkoztunk a stúdióban, és jelezte, hogy rosszul esett neki a facebook-posztom. Mondtam, hogy nem személyében szerettem volna támadni - nagyon sokra becsülöm - hanem egy jelenséget igyekeztem tollhegyre tűzni. A posztban egyébként többet kapott Semjén vagy Schmitt, mint Kokó.

Ennek kapcsán aztán arról kezdtünk beszélni, hogy vajon a politikai nyilvános beszéd mit enged meg, és mit nem, és a hazai közbeszéd színvonala szükségszerűen olyan alacsony-e, mint amilyen? És egyetértettünk, hogy jobb lenne egy olyan országban élni, ahol a nyilvánosság előtti megszólalások - ideértve akár a netes posztokat vagy kommenteléseket is - valamilyen emberi határon belül maradnak. És bár fenntartottam azt az állításomat, hogy szerintem a Fidesznél senki sem felelős jobban a hazai közbeszéd elsilányulásáért, de azért, hogy Habony Árpád mit izzad ki magából, azért nem tudok felelősséget vállalni. Azért viszont, amit én mondok, azért igen.

És egyébként is, talán egy hajszállal hitelesebb, ha a közbeszéd helyreállításának számonkérését nem másokon kezdjük, hanem magunkon. Ezért valóban bocsánatot kértem tőle, amiért a félreérthető vagy személyeskedőnek érzett poszttal igazságtalanul beleszálltam. Van ez így, az ember időnként hibázik. Van, hogy nincs időnk minden háttérinformációt beszerezni mielőtt megszólalunk. Van, hogy úrrá lesz rajtunk a politkkai nyomás. Van, hogy rosszul mérjük fel a helyzetet. Senki sem tévedhetetlen. Ami nem baj, amíg szembe tudunk nézni a melléfogásainkkal. És mivel itt a facebookon jelent meg az eredeti poszt, úgy illik, hogy itt is helyesbítsek.

Bocsánatot kérek Kovács Istvántól.”