Ezért is lenne kívánatos az újabb korlátozó intézkedések előtt egy újabb tárgyalási forduló, hátha sikerül valamilyen köztes megoldást találni.
„Az EU-USA páros kifejezetten a szakadárok támogatásának megszüntetését követeli Moszkvától, és az aktuális helyzet szerint kész bármikor a még határozottabb fellépésre. Ez még mindig nem a katonai erő általános alkalmazását jelenti, sokkal inkább a meglévő szankciók körének jelentős kibővítését. Várhatóan ennek formája a következő lesz: újabb oroszországi cégek és magánszemélyek kerülnek tiltólistára, tovább szűkítik azon tőkepiaci szereplők körét, akik nem nyújthatnak pénzügyi segítséget az orosz kormányzat és állami cégek részére, továbbá az orosz energia- és védelmi ipar szereplőit is megpróbálják külföldön (pl. tendereken, felvásárlások során) ellehetetleníteni.
Washington egyre erősebb nyomást gyakorol az európai vezetőkre, hogy tegyék meg a következő lépést.Amerikából nézve a konfliktus már egy évvel ezelőtt túlhaladta a kritikus határt (egy territoriális konfliktus az amerikai demokrácia-felfogásban sokkal súlyosabb vétség annál, mintsem válasz nélkül maradjon), ezzel szemben a megosztott Európa a kivárásos taktika mellett tett hitet. A kérdés jelenleg az, enged-e az EU az amerikaiak nyomásának, és megszavazza az újabb szankciókat? A forgatókönyv ugyanaz, mint 2014-ben: az EU még sodródik az eseményekkel, nem provokálja Moszkvát újabb szankciók bevezetésével, azonban ennek megvan az a kockázata, hogy még véresebb harcok újulnak ki, és Európának majd utólag kell magyaráznia a bizonyítványt. Ugyanakkor érvelhetünk úgy is, hogy Európa ad egy utolsó utáni esélyt Oroszországnak a békés rendezésre, és nem kívánja feleslegesen tovább terhelni az amúgy is feszült viszonyt.
Az eddigiek alapján azonban valós annak a veszélye, hogy Oroszország a szakadár erők támogatása révén megpróbálja még jobban bebiztosítani magát Kelet-Ukrajnában, még annak árán is, hogy újabb gazdasági szankciókat léptet életbe a nyugat. Putyin eddigi stratégiája elsősorban az erőre épült: a nyers katonai erőre, amelyet semmilyen gazdasági szankció nem győzhet le, és amiben az orosz vezetés töretlenül hisz. Kétséges, hogy kizárólag az újabb szankciók miatt Moszkva felhagyjon a fegyveres konfliktus támogatásával.”