Az év híre: a svédek Magyarország miatt féltik az Európai Unió biztonságát
Eközben Stockholmban azt sem tudják, hogyan küldjék haza az illegális migránsokat.
Ezért is lenne kívánatos az újabb korlátozó intézkedések előtt egy újabb tárgyalási forduló, hátha sikerül valamilyen köztes megoldást találni.
„Az EU-USA páros kifejezetten a szakadárok támogatásának megszüntetését követeli Moszkvától, és az aktuális helyzet szerint kész bármikor a még határozottabb fellépésre. Ez még mindig nem a katonai erő általános alkalmazását jelenti, sokkal inkább a meglévő szankciók körének jelentős kibővítését. Várhatóan ennek formája a következő lesz: újabb oroszországi cégek és magánszemélyek kerülnek tiltólistára, tovább szűkítik azon tőkepiaci szereplők körét, akik nem nyújthatnak pénzügyi segítséget az orosz kormányzat és állami cégek részére, továbbá az orosz energia- és védelmi ipar szereplőit is megpróbálják külföldön (pl. tendereken, felvásárlások során) ellehetetleníteni.
Washington egyre erősebb nyomást gyakorol az európai vezetőkre, hogy tegyék meg a következő lépést.Amerikából nézve a konfliktus már egy évvel ezelőtt túlhaladta a kritikus határt (egy territoriális konfliktus az amerikai demokrácia-felfogásban sokkal súlyosabb vétség annál, mintsem válasz nélkül maradjon), ezzel szemben a megosztott Európa a kivárásos taktika mellett tett hitet. A kérdés jelenleg az, enged-e az EU az amerikaiak nyomásának, és megszavazza az újabb szankciókat? A forgatókönyv ugyanaz, mint 2014-ben: az EU még sodródik az eseményekkel, nem provokálja Moszkvát újabb szankciók bevezetésével, azonban ennek megvan az a kockázata, hogy még véresebb harcok újulnak ki, és Európának majd utólag kell magyaráznia a bizonyítványt. Ugyanakkor érvelhetünk úgy is, hogy Európa ad egy utolsó utáni esélyt Oroszországnak a békés rendezésre, és nem kívánja feleslegesen tovább terhelni az amúgy is feszült viszonyt.
Az eddigiek alapján azonban valós annak a veszélye, hogy Oroszország a szakadár erők támogatása révén megpróbálja még jobban bebiztosítani magát Kelet-Ukrajnában, még annak árán is, hogy újabb gazdasági szankciókat léptet életbe a nyugat. Putyin eddigi stratégiája elsősorban az erőre épült: a nyers katonai erőre, amelyet semmilyen gazdasági szankció nem győzhet le, és amiben az orosz vezetés töretlenül hisz. Kétséges, hogy kizárólag az újabb szankciók miatt Moszkva felhagyjon a fegyveres konfliktus támogatásával.”