Terrorkaszinó

„Hazánkban e jelenség különös láncszemmel, a felelőtlen, kizárólag négyéves ciklusokban gondolkodni képes politikus személyével egészül ki. Legalábbis erre következtethetünk a keddi, terrorfenyegetettséget tárgyaló nemzetbiztonsági bizottsági ülés, s az azt követő kisstílű, pártpolitikai adok-kapok láttán. A Fidesz a migráns tömegeket igyekszik összemosni a terrorizmussal, miközben (mások mellett) az LMP az iraki Kurdisztánba küldött magyar katonák miatt kiált farkast.

Pintér Sándor és Szél Bernadett nyilatkozatait tetézte a szocialista Molnár Zsolt. Szerinte nem elég, ha a bűnüldöző szervek készen állnak egy esetleges terrorcselekményre, de az egész lakosságot fel kell készíteni az ilyen helyzetekre. Sőt, azt is mondta, hogy úgy tűnik, mintha a költségvetés a nemzetbiztonsági területen „boldog békeidőt” idézne. Márpedig ha bármely parlament nemzetbiztonsági bizottságának elnöke arról beszél a nagy nyilvánosság előtt, hogy nincs elég pénz a terrorizmus elleni küzdelemre, azzal saját maga okoz biztonságpolitikai kockázatot. Ez nem olyan adok-kapok, mint amilyen mondjuk az Altus- vagy a Hajdú-Bét-ügyben zajlik, itt konkrétan az ország biztonsága a tét!

Vagyis legkevésbé sem értelmezhetjük hétköznapi politikai műbalhénak az esetet.

Nemzetbiztonsági területen dolgozó politikusként az érintetteknek tudniuk kell, hogy közvetlen élmények hiányában a magyar lakosság a terrorizmust (szerencsére) csak közvetett módon ítélheti meg. Erre tárgyilagosan csak akkor képes, ha a jelenséget megmagyarázni hivatottak, mint a szakpolitikusok, szabadulni tudnak pártérdekeik fogságából. Az átlagos magyar politikus fejében viszont fordított logika érvényesül: büntetlenül állíthatunk bármit, hiszen (esetünkben) nincsenek elérhető információk.”