Zsákutca

"""Az istentelenség, a jövőtlenség, a fogyasztás primátusa, a lassú, ám feltartóztathatatlan elhülyülés vezetett idáig.""" Zsóti! Te nem tartod a nyugat részének az olaszokat, spanyolokat, íreket? Hol van hozzájuk képest a magyar isten tisztelete?

Sok mindennel egyet is értek. Csak reménykedhetünk, hogy a "mértéket" mindannyiunknak sikerül megtanulnunk. Báyer Zsoltnak is.

Urak és "elvtársak" !Kezdünk ébredezni?!- Valamikor az átkosban is tanították a "Római Klub" - piszkos kapitalisták- elmélkedéseit a népesség túlszaporodásáról, a világgazdaság várható válságairól: élelmezés, - vízellátás stb...- Hol voltunk akkor, ki vette komolyan mindazt a sok megjósolt és már akkor is belátható gondot ?!!! - Régóta beszélünk a bajokról,de az adott időben: sem akkor - sem most nem gondolkodunk emberi,előrelátó módon.Pedig hát mindez nem egyszerű politika, vagy hit kérdése !- Ideje lenne elfelejteni a napi-politika hihetelenül embertelen aljasságát, - nem rájuk és nem a vallásra kell bízni azt,amit ha nem old meg az emberiség,akkor végére jutunk a földi életnek.Ha erre is az a reakció,hogy papolás,széplelkűség mindez,akkor slussz - passz...belátható időn belül.

Bayer Zsolt „köznapiasan” általánosságban megfogalmazott állításai ugyan igazak, azonban ez csak a felület – okok és következmények végtermékének az átlaga - ezért félrevezető és téves következtetést vonhat maga után. Ezt bizonyítják a hozzászólások is. A témához kapcsolódóan érdemes elolvasni az Indexen található Kasnyik Márton írását, amely Branko Milanovic (Szerb közgazdász a City University of New York tanára, korábban évekig a Világbank vezető kutatója volt.) segítségével részben választ ad arra, amely BZS megfogalmazása mögött található. http://index.hu/gazdasag/2014/02/14/globalis_egyenlotlenseg/ Ehhez kapcsolódik még http://www.huffingtonpost.com/branko-milanovic/winners-of-globalization-_b_4603454.html linken található elemzés, továbbá az interneten elérhető számtalan cikk, tanulmány Branko Milanovictól. Idézet Kasnyik Márton írásának befejező részéből: „Azon kívül, hogy a felületes szemlélő sem láthatja azt igazságosnak, hogy a leggazdagabb 60 millió embernek ugyanannyi a jövedelme, mint a legszegényebb 4,27 milliárdnak, van sok gyakorlatias szempont is. Az egyik politikai: globális középosztály nélkül sokkal kevésbé képzelhető el világszintű politikai közösség, vagy bármilyen politikai stabilitás. Másrészt pedig hatalmasak azok a gazdasági károk, amit ez az ordító egyenlőtlenség okoz. Ha a szegények szegények maradnak, akkor alacsonyabb lesz a fogyasztás, mivel a gazdagabbak ahelyett, hogy elköltenék a pénzt, inkább félreteszik, befektetik. A szegények szinte minden egyes új dollárjából, amihez hozzájutnak, fogyasztás lesz, ami nem nélkül nem tud növekedni a gazdaság. Ebből pedig egy másik nagy gazdasági probléma következik. A gazdagok el nem költött vagyona a másik oldalon azt jelenti, hogy képződik egy gigantikus tőketömeg, amit el kell valahogy költeni. A szűk kereslet miatt korlátozott növekedési lehetőségek eredményeként ebbe a helyzetbe kódolva vannak az olyan spekulatív őrületek, mint a kétezres évek dotkom- majd ingatlanbuborékjai. Vagy pedig az, hogy a szegényebbek hitelből fedezik az elmaradt fogyasztásukat.” Ennek figyelembevételével érdemes megvizsgálni az 1990-2002, a 2002-2004, a 2004-2010, majd az ezt követő időszakot. Ezeket az időszakokat egymással összehasonlítva látni fogjuk, hogy mi miatt jutottunk oda, ahol ma vagyunk. Végezetül levonhatjuk azt a következtetést is, hogy miben kell változást elérni.