A világnak mindegy, mire vágyik Orbán

„Jönni fognak, mert nem áll módunkban megváltoztatni a körülményeket, amelyek ezt a népvándorlást elindították. Erre a problémára kellene valamilyen választ adnia Orbánnak, ami túl van a kisemberes méltatlankodáson, és a Brüsszel elleni kommunikációs csatákon.

Attól még, hogy egy befogadó állomást a magyar kormány bezárat – ez egyébként a Jobbik követelése volt még egy hónappal ezelőtt –, a déli határ akácosaiban továbbra is fel fognak bukkanni egész családok, vándorló csoportok batyuval a hátukon. Ezeket az embereket továbbra is össze fogják gyűjteni a rendőrök és el fogják vinni valahova. Ha nem Debrecenbe, akkor máshova. A tábor bezárása nem kezeli a problémát. Orbán persze ténylegesen nem is tenne lakatot az állomásra, hiszen ő maga ismeri el, hogy ehhez először az uniós szabályokon kellene változtatni. Nem más ez, mint kommunikációs gumicsont, amin rágódhatunk, de amiből nem következik semmilyen politikusi tett. (…)

Ezek egyáltalán nem könnyen megválaszolható kérdések. Bonyolult morális és reálpolitikai problémákat vetnek fel, és senkinek nincsenek a tarsolyában készen kapott, könnyű válaszok. Európa vezetői láthatóan tanácstalanok, és nem tudnak mit kezdeni a helyzettel, amikor régi, a múlt század második felének stabilabb és átláthatóbb világára kialakított elvek ütköznek az új valóság káoszával. Azt mondani, hogy mindenről Brüsszel tehet, és bevándorlók »ne jöjjenek« még nem visz közelebb a megoldáshoz, legfeljebb arra elég, hogy kommunikációs eszközökkel a pillanatot uralni lehessen.”