Telefonos konzultáció a halálbüntetésről

„A kormányzat a halálbüntetésről szóló vita joga mellett érvel, csakhogy ezt a jogot nem fenyegeti senki és semmi. (Ez még akkor is így van, ha a halálbüntetés eltörléséről hozott eredeti döntés a társadalom véleményének teljes mellőzésével született meg.) A valódi kérdés itt az, hogy miért pont most vette elő ezt a témát a miniszterelnök. Illetve: mi a helyes magatartás egy kormányzati felelősséget viselő politikai erő részéről egy ilyen esetben? Meglovagolni a kaposvári gyilkosság miatti természetes társadalmi felháborodást, vagy mederbe terelni a jogos indulatokat? Attól tartok, itt az előbbiről lehet szó, ráadásul egy olyan vita kezdeményezésével, amelynek nyilvánvalóan egyetlen kimenetele lehet, esélyt sem adva a katarzisnak. Mindannyian tudjuk, hogy Magyarország nem állítja vissza a halálbüntetést, mint ahogy azt is: nemhogy a Fidesz, a centrumot megcélzó Jobbik sem gondolkodik az Európai Unióból való gyors kilépésben, ami az egyik feltétele volna a legszigorúbb büntetés újbóli bevezetésének.

(...)

Egy népszerű vagy annak gondolt téma bedobásával lehet uralni a pillanatot, de a jó stratéga a következő pillanatra, a javasolt lépés hatásaira is gondol. Esetünkben a halálbüntetés hiábavaló felvetésével, egy nyilvánvalóan meddő vita kezdeményezésével a kormány mintha vörös szőnyeget akarna teríteni a témában otthonosabban mozgó, felelősséget nem viselő, a hatalom felé menetelő Jobbik lábai elé.

Tanmese nyilvánvaló tanulsággal: a rossz tanács akkor is rossz tanács, ha sokat, nagyon-nagyon sokat fizetnek érte.”