Az erőpolitika vége?

„A konferencia előadói nem ok nélkül szóltak tehát öt év sikereiről. A kirakat szépen csillog. A miniszterelnök emberközeli politizálásról beszélt, ami arra utalhat, hogy maga sem elégedett a makroadatok mögött mocorgó valósággal. Nem csoda, hiszen a rendszerváltozás negyedszázados nagy ígérete megvalósításához, a fejlett Nyugathoz való felzárkózáshoz az elmúlt öt évben sem kerültünk sokkal közelebb. Még akkor sem, ha a friss növekedési adatokat tekintve az uniós élmezőnyben szárnyalunk, s a 2010-ben megörökölt válság trükkös csapdájából kiszabadult az ország. A kivándorlás, az egészségügy kritikus állapota – amelyen a jövő évi költségvetés korán benyújtott tervezete sem ígér radikális javulást –, a továbbra is aggasztó mértékű regionális különbségek, a kormánypártokat körülfonó korrupciós vádak hatásos kezeléséről nem hallottunk eleget. A vagyonszerzéseket, az urizálást övező rossz érzés például nem irigység, kommunista örökség; az önmaga erejéből előrejutó, értéket létrehozó polgárt megbecsüli, a hatalom csúcsain meghirdetett elitcsere ügyesen forgolódó haszonélvezőjét megveti a magyar nép.