„Az eddig megjelent felmérések szerint a lakosság többsége is ellenzi a tilalmat: a hétköznapi embereknek nem tetszik, hogy beleszólnak az életükbe, a hétvégi időbeosztásukba. Ami pedig a kisvállalkozókat illeti: azt sérelmezik, hogy az érdekükben (?) elrendelt változtatás »arra kényszeríti őket, hogy alkalmazottak helyett minden vasárnap családtagjaik segítségével bonyolítsák le a forgalmat«. A Magyar Bevásárlóközpontok Szövetségének tiltakozása értelemszerű, de mit kezdjünk azzal, ha a bolti alkalmazottak is háborognak? Kifogásolják, hogy hétfőtől szombatig korábban kell kezdeniük, és este csak egy órával később indulhatnak haza. Hiányzik a családi kasszából a hétvégi pótlék, ami a szemérmetlenül alacsony fizetésük mellett nekik nagyon is számít. A 74 települést képviselő Balatoni Szövetség is kéri a tilalom feloldását, mondván, »nem a multik, hanem elsősorban a kis üzletek üzemeltetői kifogásolják a szabályozást«. (...)
A törvényt elfogadó honatyák ugyan engedélyezték, hogy már reggel fél ötkor kinyithassanak a boltok, ám mennyire életszerű, hogy a pihenni vágyók kapva kapnának ezen a lehetőségen? Nem elvitatva, hogy a korai nyitás a vidéki településeken dolgozók számára előnyt jelenthet, érdemes figyelembe venni a nyaralók életritmusát. Az új előírás egyébként is olyan, mintha például az önkormányzati tulajdonú állatkertek csak akkor üzemelhetnének vasárnap, ha a település polgármestere (mint a kötelezően jelen lévő tulajdonos) szedné a belépőjegyet. Érthetetlen, kiket képviseltek (vagy nem képviseltek) az üdülőtérségek parlamenti képviselői, amikor megnyomták az igen gombot. Legalább nyolc-tíz tiltakozó vagy legalább tartózkodó szavazatnak lennie kellett volna a kormányoldalon! A bolti alkalmazottak hétvégi pluszbérét féltő honatyák aggodalma pedig akkor lenne igazán hiteles, ha korábban már rendezték volna az orvosoknak és ápolóknak járó hétvégi túlórapénz-tartozásokat.
A tilalom bevezetésének kommunikációja azért is sántít, mert megpróbálja áthárítani a teljes felelősséget a kereszténydemokratákra, holott nem tűnik életszerűnek, hogy a párt 16 képviselője rákényszeríthette volna akaratát a 131 fős képviselőcsoportra. A külföldi példák pedig azért nem meggyőzők, mert számos nyugat-európai állam épp a munkahelyteremtés miatt engedélyezte a vasárnapi nyitva tartást, vagy – ahol fennmaradt a tilalom – lazított a szigoron.
Most csak annak a reménye maradt, hogy az előttünk álló üdülési szezon tanulságait levonva, az érintettek szempontjait figyelembe véve, a gazdasági adatok alapján ősszel módosítanak a törvényen. Sosincs késő az önkorrekcióhoz. Eddig mindig megérte.”