Ha a hallgatók sem tüntetnek, vége a demokráciának

„Ennek ellenére számított a tüntetésekre, vagy azért meglepődött?

Annyira nem lepődtem meg, hiszen ha a hallgatók sem tüntetnek, ott vége a demokráciának. Az indok viszont nem volt annyira érthető. A demonstrációk azért kezdődtek, mert a nyilvánosság és a hallgatók tényként kezelték bizonyos szakok megszüntetését. Ezzel azért nehéz mit kezdeni, mert semmiféle megszüntetésről nem volt szó. Arról akkor lehet majd beszélni, ha a kormány által jóváhagyott szakjegyzékben ezek a szakok nem szerepelnek. Addig az egész csak egy munkaanyag.

Mégis sokak szemében meghátrálásnak tűnt, hogy a javaslatból pár nappal a tüntetések után kivették néhány szak megszüntetését.

Meghátrálni akkor lehet, ha az ember eldönt valamit, és utána azt mondja, hogy bocsánat, rossz döntés volt. Itt azonban nem volt döntés. Arról volt szó, hogy volt egy javaslat, amelynek néhány pontjában egyetértés volt, másokban pedig nem. Sőt a javaslattevők – gondolok itt a Magyar Rektori Konferencia szakbizottságaira – néha még saját magukkal sem értettek egyet. (…)

Mégis, ha nem a tüntetések hatására változtattak, akkor miért?

Az ipari termék- és formatervező szakon kiültem hatszáz hallgató elé – ami tanárként tőlem amúgy sem túl szokatlan a BME-n –, és együtt beszéltük meg, hogy maradjon a szak, de azzal ők is egyetértettek, hogy mindenképpen változtatni kell a tartalmán. Ugyanez történt a nemzetközi tanulmányokkal is. Amikor megvizsgáltuk a szak adatait, kiderült, hogy egy 140 mintás populációból 125-en különböző munkakörben dolgoznak, és a legtöbben nem a külszolgálatban. Ha viszont már nemzetközi tanulmányoknak hívjuk, legyen is az. Velük is megállapodtunk, hogy a szak nem szűnik meg, de a következő öt hónapban átalakítják a tartalmát.”