Csalódottak a nyugat-európai szírek, hogy haza kell menniük
Érzéketlen dolog lenne visszaküldeni őket Szíriába, aggódik a Politico, amely szerint már megint a „szélsőjobboldal” lát lehetőséget a helyzetben.
Ma már választások sikeressége múlik azon, hogy egy hatalomra törő vagy a hatalmat megtartani akaró politikai erő elég határozott-e a bevándorláspolitikájában. Gyakran az élet mossa el a határt bevándorló és menekült között.
„Amikor a magyar kormányfő azt nyilatkozta, hogy a valóban politikai okokból, életüket mentve elmenekülőknek menedéket kell nyújtani, de a gazdasági okból hazájukat otthagyóknak ez nem jár automatikusan, fél Európa fölhördült Magyarország kirekesztő bevándorlási politikája miatt. De ha Kanada, karöltve az osztrák légitársasággal védi magát egy budapesti roma értelmiségi nő kiutazásától, illegális bevándorlónak nézve őt, az említésre sem érdemes. Ha ez nem Bécsben, hanem a Liszt Ferenc repülőtéren történik, az újabb bizonyíték rasszizmusunkra. Pedig ha Bécsben is érvényesült volna az, ami hazánk célja: minden esetet egyedileg meg kell vizsgálni, akkor kiderült volna az igazság, és nem tartóztattak volna föl egy roma kutatót pár hetesre tervezett útján.
Az észak-amerikai kontinens lakóinak csak az 1929-es válság utáni évekre kellene visszaemlékezniük, amikor Oklahomából több tízezer földműves kényszerült elhagyni otthonát, s hosszas vándorlás után próbált letelepedni Kaliforniában, ahol éhbérért dolgoztatták őket. Steinbeck az Érik a gyümölcsben nem gazdasági menekültekről, hanem sorsverte emberekről írt - viszont legalább nem javasolta, hogy osszák el őket az Egyesült Államok területén arányosan.”