A magyar baloldal retteg. Semmi valóságérzéke, tele van illúziókkal. Képtelen megérteni a világot maga körül.
Mikor Puzsér Róbert jóvátehetetlenül lement kutyába (Túl a rettegésen, Magyar Nemzet, 2015. április 16.) – leírva azt, hogy »nagyra becsülöm akár TGM, akár Csurka munkásságát”, ami azért rosszabb, mint a »Radnóti & Wass Albert«, mert kevésbé nyilvánvaló értelemromboló mivolta; de legalább a nálam az ECHO tévével egy agyi rekeszbe tartozó FLAG magazin megdicsérte (»ami jó, az jó”), hát, gratulálok – egyszóval amikor ezt láttam, megígértem magamnak, hogy ha egy héten belül még egy cikket olvasok, aminek cselekménye a »magyar baloldal” nevű szalmabábu rituális pofozása, én is írok egyet. Sajnos Barkóczi Balázs (Elveszett jelentés, Dinamó Műhely blogja, 2015. április 27.) láthatóan komolyan vette a kihívást, hiszen egyből »a magyar baloldallal« indított annyi bekezdést, amennyit csak lehetett. Létszükséglet nálam, hogy legalább a munkahelyemre menet és visszafelé tudjak olvasni, vagyis legalább a napnak ez a kis része teljen értékesen, ennél fogva a fellépő írási szükségletet azonnal orvosolni kellett.”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
„Örülök Dávid, hogy a fővárosi munkádhoz az oldalamat és videóimat használod, sokadjára” – írta a Fidesz-KDNP fővárosi képviselőcsoportjának vezetője.
A politikai hullarablás e minősített esetén nem rugóznék tovább.
A magyar gazdák ellenzik a brüsszeli javaslatot.
A baloldali politikus továbbra is álhírt terjeszt hazánkról, aminek beláthatatlan következményei lehetnek.
A költő és irodalomtörténész szerint a magyarság léte most is a kultúrán múlik.
A 22 éves, kezdő újságíró cikke az író halála miatt nem került nyomtatásba.
F. Jánost háromszor hallgatták ki, és harmadjára sikerült megtörni.
