Nyírjuk a füvet

„Sejthettük volna már korábban is, hogy Locke a XVII. században tévedett, amikor azt írta, az általános jogok az élet, a szabadság és a tulajon összefüggésében fogalmazhatók meg, mert ez itt és ma csak a kiválasztott elitre igaz. Sejthettük volna, hogy Montesquieu is tévúton járt, amikor úgy gondolta, a törvényhozó, a bírói és a végrehajtó hatalom elkülönítése a polgári jogok és a szabadság záloga, egyensúlyuk biztosítja, hogy a kormányzás harmonikus és tartósan megbízható legyen.

És mekkorát tévedtünk mi is, amikor úgy gondoltuk, a polgári Magyarország kormányfői álmához csupán egy aprócska jelzőt kellene illeszteni. Hogy: nyugatias. Merthogy ez a jelző a polgári berendezkedést illetően a világon mindenütt érthetetlen volna. A polgári berendezkedésben benne foglaltatik a nyugat. Már-már elsiklottunk egy igazi hungarikum mellett, amelyen a kormányfő annyi álmatlan éjszakát gyötrődött. Hogy a világ beláthassa: a felvilágosodás mekkorát hazudott, amikor például a kereszténységet el akarta takarítani a polgári világból. Na nem a szereteten és testvériségen alapuló etikát, hanem természetfeletti vonatkozásait, teológiáját és az egyházi szervezetet, ami annyira hiányzik a mi kétharmados felkentünknek, hogy kiátkozza Európát polgári világából.

Az autokratikus rendszerek cselekednek, a demokráciák meg csak reagálnak - ez az igazi orbáni találmány: a keleti polgári berendezkedés. Nyírjuk csak a füvet, lássuk, mi nő a helyébe.”