A halálbüntetés halálára

„A tévedés mindössze annyi, hogy míg az előző ciklusban a gazdasági unortodoxiának zöld jelzést adott a nép (mivel a kormány nem a pillanatot, hanem a jövőt akarta uralni), a fenti jelképes témák nem alkalmasak arra, hogy egységet teremtsenek. Még a jobboldalon belül sem. A halálbüntetésnek az elsők között ment neki a KDNP, a drogtesztbombát pedig az a Zacher Gábor hatástalanította, aki világéletében fideszes volt, sőt, annak idején Pest megyei közgyűlési képviselőként is tolta a mai kormánypárt szekerét.

Úgyhogy a Fidesz valószínűleg akkor tenne jót magával, ha egy időre az összes szimbolikus témát hanyagolná, mert kezd röhejessé válni ez a „bedobom a csontot, azok elrágódnak rajta, oszt’ jó napot” mentalitás. Ehhez persze kevesebb Habony és több alázat kell. El kellene hinni, hogy a varázslás már nem képes erőt adni a Fidesznek, csakis az, ha a konszolidálódó gazdaság eredményeit hagyja önmagukért beszélni. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer epekedve fogom várni a költségvetés vitáját, de most ez van: beszéljen végre a politika a számokról, sorokról, adócsökkentésről, akármiről. Az Európai Bizottság tegnapi előrejelzéséből kiderül például, hogy a munkanélküliség jövőre 6 százalékra csökkenhet Magyarországon. Vagyis öles léptekkel haladunk a piaci körülmények között »előállítható« teljes foglalkoztatottság irányába. Nem az efféle ügyeket kellene napirenden tartani? Nem ezekről kellene értelmes vitákat szítani? Valami azt súgja, hogy ebből a témából nem tudna vesztesen kijönni a Fidesz – még akkor sem, ha az ellenzék a jövendőbeli 6 százalékos adatot is az erőltetett közmunkásítással magyarázza majd. Szóval: halál a halálbüntetésre!”