Kifújni magunkat

„A mélyben egyszerre van jelen a csömör és az elégedetlenség, a félelemmel keveredő közöny és az undor. Lehet, hogy sokan nem értik, de egyre inkább érzik a történetek lényegét. A veszélyekkel szembesülve a kormány úgy akarja elkerülni a további süllyedést, ahogy szokás: osztogatással. Nem számol hirtelen érkező örvényekkel, már áprilisban egymást érik a jövő évre szóló ígéretek. Fogalmam sincs, hogy a korai ajándékok mennyire nyugtatják meg a kedélyeket, fordítják vissza a csökkenő népszerűséget, építik újjá Orbán nimbuszát.

Elképzelhető, hogy a Jobbik-hatás lokalizálható, potens ellenzék nélkül a különböző mozgalmakkal, szervezetekkel szembeni szalámipolitika célravezető a belengetett juttatásokkal, kedvezményekkel, egyeztetésnek álcázott áldiskurzussal. De előfordulhat, hogy négy év frontharc után kenyéren és cirkuszon kívül másra is vágynak az emberek. Előfordulhat, hogy nem a kiürült demokráciáról lamentálnak, mindössze kiszámíthatóságot, némi nyugalmat szeretnének. Még földhözragadtabban: kifújni magukat.”