„Gyerekkoromban, abban a belvárosi házban, ahol felnőttem, minden Húsvét hétfő balhésan ért véget. Az elsőn lakott Józsi bácsi, aki ilyenkor nyakába vette a várost és elindult meglocsolni valamennyi szépasszonyt és lányt, akinek a neve, címe szerepelt a naptárában. Józsi jóvágású férfi volt, este meglehetősen megviselten és borgőzösen tért haza. Várta Anna néni, a hites felesége, a sodrófa, meg a veszekedés, amiben az összes érintett hölgy erkölcseiről képet kaphatott a ház minden lakója.
Szóval, ha máskor nem is, ilyenkor, a locsolkodós ünnep táján, nem csak a szondákat kellene készenlétbe helyezniük a rendőröknek, igazán járőrözhetnének a lakónegyedekben, vagy elrendelhetnék, hogy a vérmesebb asszonyok néhány napra szolgáltassák be a kerületi kapitányságokra a sodrófát. A jogvédők is összekaphatnák magukat. Nem csak az »egyenlő munkáért egyenlő bért«, vagy a »több nőt a politikába« követelésével hallathatnák a hangjukat, de kiállhatnának a nyilvánosság elé és védelmükbe vehetnék ilyenkor a bántalmazott, kékre-zöldre vert férfiakat is.”