A kalmárkodás nem külpolitika

„A Fidesznek a veszprémi, tapolcai és újpest–angyalföldi időközi országgyűlési választásokon elszenvedett veresége után sokan kormányváltó hangulatról beszélnek Magyarországon. Három évvel a következő parlamenti megmérettetés előtt nem korai ilyen következtetéseket levonni?

Mindenkit nagyon óvnék messzemenő tendenciák felrajzolásától. Huszonöt év tapasztalata arra int a magyar belpolitikával kapcsolatban: semmit nem mond a végeredményről, hogy a ciklus elején és a közepén ki a nyertese egy elégedetlenségnek. Amikor éppen nem kétpólusú volt a rendszer, megtörtént, hogy egészen más ellenzéki párt jött ki nyertesként, mint amely az elég hamar bizalmat veszítő kormánypárt után győztesnek látszott.

1990 után, amikor az Antall-kormány hamar elveszítette a bizalmat, éppen a Fidesz volt, amely nagyon hamar fölívelt, 1994-ben, a Bokros-csomagot követően a Torgyán-féle Kisgazdapárt volt messze az esélyes, sőt volt olyan is, amikor már kétpárti váltógazdálkodás látszott kialakulni, 2000-ben a Kovács László irányította MSZP jócskán vezetett Orbán Viktor előtt, majd nagyon szoros eredmény alakult ki 2002-re. Sőt 2006 őszén az utcai harcok és a szemkilövetések ellenére sem lehetett látni, hogy a Fidesz kétharmados többséget szerez.

Akkoriban az LMP még csírájában sem létezett, a Jobbik támogatottságát pedig alig tudták bemérni a közvélemény-kutatók. Csak azért bocsátkoztam ilyen hosszas felvezetésbe, mert van egy drasztikus kiábrándulás a Fidesz-ből, megtört a varázs. Nagyon gyors lefolyású bizalomvesztésről van szó, ráadásul emberemlékezet óta nem volt példa rá, hogy a Fidesz három egymást követő időközi választást elveszítsen. Hogy pontosan ki és hogyan tudja becsatornázni ezt az elégedetlenséget, arról ma még semmit nem lehet mondani.

Mégis az a tendencia körvonalazódik, hogy a Fidesz legnagyobb ellenfele a 2018-as országgyűlési választáson a Jobbik lesz.

Ez az, amit most még nem lehet kijelenteni.

Képesnek tartja a balliberális oldalt annyira megerősödni a következő időszakban, hogy ne a radikális jobboldali párt legyen az alternatíva a Fideszre?

Még egyszer: merészség az előző parlamenti választás után egy évvel biztos kijelentéseket tenni arról, hogy ki az esélyese a 2018-as megmérettetésnek. A tapolcai kampányban a falvakat járva viszont én is láttam, hogy nagyon sok embernek elege van abból a fejlődési pályából, amit a rendszerpártok felrajzoltak, egyként elegük van a Fideszből és az MSZP-ből. Ma ezt az elégedetlenséget a Jobbik meg tudja lovagolni.

Az LMP előtt az a kihívás áll, hogy versenyre tud-e kelni a Jobbikkal a rendszerkritikus szavazatokért. A ballib oldal, tehát az MSZP és vidéke sohasem lesz kormányváltó tényező. El lehet játszani a legnagyobb ellenzéki párt szerepét, ami a mandátumok száma alapján meg is illeti az alakulatot, de az a világ már elmúlt, amely a szocialista pártot a rendszerváltás utáni két évtizedben akkor is egyeduralkodóvá tette, amikor nem volt kormányon.”