„A másik nagy lépés, amelyről a szakmegszüntetősdi árnyékában alig esett szó, a konzisztóriumok bevezetése. Bár a korábban a királyok által használt tanfelügyeleti megoldás nem ismeretlen demokratizált formában a 21. században sem, a kancellári rendszert nemrég bevezető kormányzati akarat újabb erős intézményeként azonban aggasztónak tűnik.
Ha a konzisztorok hozzájárulása nélkül számos döntést nem hozhat meg az egyetemek szenátusa, akkor ez az egyetemi autonómia újabb korlátozása lesz az oktatók és hallgatók szemében. Sajnos nincsenek tiszta piaci viszonyok, az állam ezer szállal kötődik a mendzsmenttudást gyakran nélkülöző egyetemekhez, amelyeken 25 év alatt az erőforrásokat sem lehetett megteremteni egy rendes belső igazgatás kialakítására. Összességében megállapítható, hogy az egyetemi autonómia 2015-ben a társadalom jó része számára nagyobb érték, mint a hatékony egyetemi gazdálkodás. Ez pedig önmagában politikai üzenet.”