Orbán közelgő bukása

„Beléptünk a bizonytalanság korába, bármi megtörténhet és – ahogy a legutóbbi napok pénzügyi botrányai is mutatják – manapság csak a váratlan a valószínű. 2014. április hatodika, a kifinomult csalások bonyolult rendszerével kivívott választási győzelem után, már másnap, hetedikén összeomlott az orbáni rendszer, azóta voltaképpen már csak a végvonaglásait látjuk. Április hetedikén ugyanis az Orbán-Simicska találkozón szakítás történt és ezzel Orbán maga verte szét a rendszert, ami a korai, félkész diktatúrák viszonylagos hatékonyságával működött egy kormányzati cikluson át. A rendszert valójában Simicska építette fel, s benne mérnöki pontossággal összesimult a gazdaság, a média és a politika autoriter világa. A gazdaság feletti uralom a korrupciós-klientúra rendszer révén, a média feletti puha diktatúra a gazdasági uralomból átnyúló média-cégek dominanciája és a közmédiának a politikából idenyúló gyarmatosítása révén, amit betetőzött a kvázi egypártrendszer uralma a politika szférájában a bolsevik típusra fazonírozott Fidesz révén. De Orbán nem tűrte a hatalommegosztás fideszes csökevényeit sem, ezért nekivágott az új kormányban a posztok és pozíciók, a kegyek és koncok újraelosztásának. Mindenekelőtt persze Simicska kiszorításának, de ezzel összeomlott az egész rendszer. Az önkényuralomnak megvan a maga belső dinamikája, újra és újra a még meglévő autonómiák ellen fordul, s ezzel a modern világban maga ássa alá a saját támogatottságát, hiszen gyengíti a politikai legitimációját a hívei körében is, és mind bugyutább lojális hívekkel helyettesítve őket, saját maga teszi tönkre a kormányzóképességét, a közpolitikai rendszerének működőképességét is.

Orbán tehát már egy éve buzgólkodik a saját rendszere szétverésén, és jelentős eredményeket ért el ebben. Elindította az ördögi kört, a hatalomvesztés lefelé tartó spirálját, ami az utóbbi hetekben zuhanásba ment át, mert minden lépése kontraproduktív, minden válságkezelésre tett intézkedése csak növelte a bajt. A fideszes veteránoknak még volt valamiféle értékvezérelt világképe, a fiatal és agresszív új undokoknak csak brutális és individuális érdekeik vannak. Simicskának nemcsak érdekei vannak, hanem értékrendje is, amit lehet is, kell is ugyan utálni, de azt nem lehet nem tudomásul venni, hogy nem akarta követni Orbánt a félkész diktatúra továbbépítésében és az oroszokkal való összefekvésben. Orbánnal nemcsak a Közgép milliárdjain vesztek össze, hanem valahol az irányított demokrácia és a keményedő autokrácia határvidékén váltak el az útjaik.”