Drága barátaim, megint házhoz megyek a pofonért
Én nem akarok egy pukkancs, sértett, nárcisztikus, hazudozós, bosszúálló, populista elnököt.
Miért kell megalázott helyzetből hűséget esküdni, és felhívni a Párt figyelmét arra, hogy ők nem ellenzékiek?
„Miért kell megalázott helyzetből hűséget esküdni, és felhívni a Párt figyelmét arra, hogy ők nem ellenzékiek?
Azért, amiért a Hír Tv-s/magyar nemzetes kollégák nézhetőbb/olvashatóbb médiát tudnak majd csinálni, de függetlenebbet nem: ugyanazon logikák, ugyanazon gondolati csapdák foglyai ők, mint azok, akikhez eddig dörgölőztek. Van a jó szándékú, de sajnos bénán kommunikáló kormány, és van az ellenzék, ami eleve szitokszó, hiszen a haza nem lehet ellenzékben. Számukra az évi 80 millárdért megvalósított Kaisers TV-vel az a fő baj, hogy dilettáns és sokat hibázik az elején, nem pedig az, hogy ebben a formában puszta léte is hazugságra, manipulációra és az adófizetők pénzének lenyúlására alapul.
Sem a Hír TV-ből »lelkiismereti okokból«, orbános selfie-vel távozó gerinces médiaszakemberektől, sem a jobb híján maradóktól nem hallottuk soha mindazt az alapvetést, amivel mostanában szinte naponta megtisztelnek: a lojalitás határairól (D. Horváth Gábor MN-főszerkesztő most jön rá: »Egy párt és egy lap útja soha nem lehet azonos«), a kritikai hang létjogosultságáról, »polgári« és »konzervatív« értékekről.
Hol volt ez a sok keményen dolgozó, konzervatív polgár, amikor kedvenc pártjuk az elmúlt években szétkúrta az alkotmányosságot, a jog uralmát, az intézményekbe vetett bizalmat, a piacot és a versenyt, a közoktatást, a magánnyugdíj-pénztárakat, majd Putyinhoz kötötte az ország szekerét? Hol voltak, amikor kedvenc pártjuk csupán megbízható, gyors és pontos végrehajtóknak tekintette őket?”