„Európa ugyanis jelenleg beteg. Már-már klisésen elhasználódott ez a kifejezés, amelyet előszeretettel használnak mind politikusok, mind elemzők. Európára mindettől függetlenül azonban most nincs jobb, mint a fenti jelző. Félreértés ne essék, nem Jean-Claude Juncker tette beteggé, már az volt jóval azelőtt, mielőtt az új Európai Bizottság felállt. Juncker csupán semmilyen orvosságot nem tett le az asztalra azok közül, amelyeket előzetesen megígért. Mert hogy is áll a jelenlegi diagnózis?
Európa gazdasága beteg. A görög adósságrendezés, az ezzel kapcsolatos korántsem nyugodt tárgyalások és az így felerősödő vádaskodás a tehetősebb és a szegényebb EU tagállamok között egy tökéletes példája annak, milyen hajszálvékony is az integráció ereje a kontinensen, valamint, hogy milyen keveset is jelent a közös európai eszme akkor, amikor valós gazdasági káosz kopogtat az ajtókon. Mindezen vajmi keveset segít az, hogy létezik több terv is az európai teljesítmény fellendítésére: az Európai Stratégiai Beruházási Alap (EFSI) és az Európai Központi Bank által kihirdetett eszközvásárlás (erről bővebben itt írtunk). Az előbbi 315 milliárd, az utóbbi pedig 2016 szeptemberéig körülbelül 60 milliárd eurós program, mind arra irányítva, hogy biztos terepet teremtsen a befektetők számára, akik az utóbbi évek euróválsága miatt igencsak elpártoltak az öreg kontinenstől. Ráadásul egyik kezdeményezés sem tűnik fogadtatásában problémamentesnek – míg az EFSI-t november óta nem sikerült Junckernek megszavaztatnia az Európai Parlamenttel, az utóbbi fő szereplőjét, az Európai Központi Bankot (és vele együtt a mostani európai monetáris politikát) kemény tüntetések hulláma támadta például tegnap Frankfurtban is, ahol közel 10 ezren demonstráltak a megszorításokkal járó pénzügyi döntések ellen.”