A legokosabb fiú

„Minden úgy történt, ahogy ilyenkor szokott. Itt az egyik fél kipolírozott igazsága, hogy felbecsülhetetlen érdemeit, hűségét hirtelen semmibe veszik, ott a másiké – a szolgálat ki lett fizetve, nincs tartozás, van viszont egy kétharmaddal megerősített kormányfő, aki (hiába fordít hátat számos ellenzékben vallott nézetének) mélyen hisz politikai törekvéseiben, s nem hagyja, hogy ezt az oldalán valaki megkérdőjelezze, gyengítse, netalántán bojkottálja, ha még oly régi, kedves szövetséges is. Különben is: teret kell nyitni a törekvő, új tőkés nemzedék előtt, amely lelkesen visszhangozza gondolatait. Simicskának osztoznia kell velük, nem sajátíthatja ki sem a rendelésállományt, sem a gazdaság stratégiai posztjait.

Médiabirodalma hatalmának szintén határt kell szabni, mert bármikor »elszabadulhat«, ami iszonyatos kommunikációs károkat okozna 180 fokos fordulat nélkül is. Simicska sajtója, mivel a táboron belül van, az RTL-nél is veszélyesebb lehet. Kínálta magát a »B« verzió: ha nem hajlandó a tulajdonosi viszonyokon változtatni, közpénzből teremtenek az eddiginél is kezesebb, »közszolgálati« versenytársat, hiszen jó ideig nem fenyeget az a veszély, hogy az elveszne, az ellenzék kezébe kerülne. Így lesz idő kiszárítani, elsorvasztani az eddig szövetségesként kezelt műhelyeket.

Addig, ha kedvük tartja, fölvehetik a mértékadó jobbközép ruhát, vagy akár sodródhatnak a Jobbik felé, ott van talán némi piaci űr, bár elég hirdetés aligha. A távozók »lelkiismereti okai« nem szellemiségről, bármiféle konzervatív értékrend védelméről szólnak, hanem az Orbánnal, kormányával szembeni elkötelezettségről, amely egyébként fórumaik vásárlóközönségét is jellemzi. Nyáron, a sárvári lovarda avatásán könnyű volt Simicska Lajos kedvéért csoportképeken feszíteni, ugyanezt várni tőlük most naivitás.”