A kommunizmus áldozatainak emléknapján

„A kommunizmus emlékezetpolitikája és a marxista történetírás sok hazugságot hagyott ránk. Egy olyan fogalmi készletet kaptunk örökségül, amelyből nagyon nehezen szabadulunk. A diktatúra évtizedeinek egyik központi törekvése – a »nacionalizmus elleni harc« jegyében – a nemzeti identitás elvétele (bocsánat, meghaladása) volt. Minden erőfeszítésük ellenére nem koronázta törekvéseiket maradéktalan siker, hiszen az 1980-as évek közepén értetlenül állapították meg: »Ideológiánk késik a nemzeti fejlődés mai jelenségeinek elméleti értelmezésével«. Ismét a valóság volt az, ami problémát okozott. A kommunizmus áldozatainak emléknapján a névtelen és a nevesített áldozatok mellett jusson eszünkbe: ebben a totalitásban magától a valóságtól akartak minket megfosztani. A Kádár-rendszerben már azt mondták: hamis tudattal is lehet a szocializmust építeni. Elgondolkodtató, hogy ez a cinikus, „összekacsintásra” épülő rendszer mennyivel inkább kifejezi a kommunista totalitás lényegét, mint a korábbi, a teljes azonosulást elváró Rákosi-rezsim.

»Az ember még csak elmeséli, de inkább sírna, mint mondaná« – emlékezett vissza az egyik szovjet fogságba hurcolt fogoly évtizedekkel később.

Nem felejtünk.”