A Simicska mint műfaj szűnik meg

„– Tehát nem tartja elképzelhetőnek, hogy a felek kiegyeznek?

– Elképzelhetőnek tartom, de nem hinném, hogy ez tárgyalásokon múlik. Tudjuk, hogy Simicska egy idő óta minden nap kapott egy-egy pofont. Sokáig nem szólt semmit, csak duzzogott, és elvonult. Tudjuk, hogy lassan egy éve nem beszélt a miniszterelnökkel. De az utolsó ponton, amikor kirántották alóla a saját vazallusi gárdáját a saját vállalataiban, a médiabirodalmában, akkor már nem egyszerűen arról volt szó, hogy a közhatalmi szférában, a gazdasági minisztériumokban lecserélik a strómanjait, hanem az történt, hogy azt kapta, amivel ő is élt más gazdasági vállalkozásokkal szemben, amikor a hatalom képviselőivel együtt megzsarolta őket. Tudja, hogy itt nincs megállás, ott maradhat pőrén. Nem arról van szó, hogy a vagyonából kiforgathatják. Meg fog tudni élni, nem ez a kérdés. De nem lesz többé hálózata. És ez megint a maffialogika része: ha a hálózatodat elveszíted, ha a funkcióban lévő embereidet elveszíted, akkor senki vagy, kiszolgáltatott vagy. A kérdés az, hogy mi az, amit megtarthat ebben a helyzetben tartani. Nem az a kérdés, hogy építőipari cégként kap-e további megrendeléseket, vagy hogy Azerbajdzsánban a Közgép épít-e autópályán átívelő hidakat, mert ilyen megbízásokat kaphat. De kérdés, bele tud-e nyugodni abba, ha azt a hálózat, amelyet uralt, nem tarthatja meg, ha azt leépítik.

– Azt mondja, hogy ez a harc nagy valószínűséggel Simicska vereségével fog zárulni?

– Nem tud mással zárulni, mármint ha vereségnek azt tekintjük, hogy Simicska sohasem fog tudni visszakerülni abba a kivételes helyzetbe, amelyben volt. Sőt, más Simicskák sem lesznek a jövőben. A Simicska mint műfaj, mint egyedülálló kapocs a keresztapa és a gazdaság világa között, ez szűnik majd meg.

– Ebből a helyzetből az ellenzéki pártok profitálhatnak-e bármit is?

– Nem úgy néz ki. Az a helyzet, hogy kereslet lenne rendszerkritikára meg a rendszer elleni fellépésre, politikai kínálat nincs igazán. Erről tényleg a régi klasszikus szovjet vicc jut eszembe, amikor Kolja meg Szergej a Vörös téren félrészegen arról beszélget, hogy milyen is az a neutronbomba. El tudod-e képzelni, mondja Kolja Szergejnek, hogy a Vörös tér be van terítve vodkával. Igen. És azt el tudod-e képzelni, hogy a vodka egészen a Szpasszkaja basnya tetejéig ér? Igen. Mire Kolja: De nincs, aki megigya, na ez a neutronbomba. Ez így van itt is. Hitelveszteség van a kormányzati oldalon, nem is akármilyen, de nincs, aki ezt politikailag hasznosítani tudja. Nincsenek olyan politikai aktorok, akik profitálni tudnának belőle.”