Kis magyar bevezetés a spermatológiába

„Csak eme elszánt kiszólás azt nem vette figyelembe, hogy Magyarország miniszterelnöke nem egy magánszemély. Magyarország miniszterelnöke Magyarország miniszterelnöke. Nem tudom, ez a mondat érthető-e?  Aki tehát leválasztja a személyt a szerepről, ha akarja, ha nem, a miniszterelnök intézményének autoritását, s ezen keresztül Magyarország tekintélyét kérdőjelezi meg, s önbecsülését rombolja. Miféle ország az, ahol a miniszterelnök intézményét képviselő személyt ilyen szóval lehet illetni? Miféle ország az, amely a világ egyik befolyásos lapjának figyelmét egy ilyen szóval hívja fel magára? Aki leválasztja a személyt a szerepről, az nincs tudatában annak, hogy a miniszterelnök nem egy személy, hanem egy intézmény.  Miközben tehát itt egy fontos ember mondott állítólag valami nagyon világraszólót egy másik nagyon fontos emberről, csak az maradt figyelmen kívül, hogy ez a másik nagyon fontos ember momentán Magyarország miniszterelnöke. Simicska úr volt szíves tudatni magyar állampolgárok millióival, miként is kell tekinteni ma Magyarország miniszterelnökének intézményére, s volt szíves ezt tudatni a világgal is. Kívülről nézve, mondjuk amerikai szemmel, ez az egész, úgy ahogy van, röhejes, szánalomra méltó, és, sajnos, nagyon-nagyon mucsai. Nem a nyelvhasználat morális kérdéseiről van itt szó. Ugyan, már. A szemléletről. (...)

Sajnálatos módon kiderült, hogy a mai magyar társadalom egyik meghatározó szereplője eme finom distinkcióra személy és szerep között nem volt képes, avagy nem is akarta érzékelni eme distinkció szükségességét. Miközben ebben a hatalmi harcban bejelentette igényét egy nem is akármilyen szerepre, csak azt felejtette el, hogy ettől kezdve már ő sem magánszereplő. Szégyellem magamat, mert ez súlyos üzenet a mai magyar közéleti kultúráról. Magyarországról. Az Economist, meg a többi világlap elmélázhat egy pillanatig ennek az egzotikus magyar nyelvnek a rejtelmein. No meg lehet röhögni Magyarországon ─ okkal. 

Egy állítólag nagyon okos és nagyon fontos ember volt szíves bemutatni a világnak egy komplexusos, önértékelési problémákkal küzdő országot, amely önbecsülésének hiánya miatt még arra sem képes, hogy különbséget tegyen a miniszterelnök intézménye és a személye között. Ez súlyos, mert ez már szemléleti kérdés, amin elég bajos segíteni. Ehhez képest az a probléma, hogy milyen szavakat használhatunk a nyilvánosság előtt, másodrangúnak tűnik. Nem a szótár hozza létre a gondolkodást, hanem a gondolkodás a szótárat.”