A szürke minden árnyalata – A mindennapi kommunizmus pszichopatológiája

2015. február 23. 14:40

A kommunista diktatúra hosszú évtizedei alapvetően rányomták bélyegüket az emberek hangulatára.

2015. február 23. 14:40
Békés Márton
Békés Márton
Látószög

„A kommunista diktatúra hosszú évtizedei alapvetően rányomták bélyegüket az emberek hangulatára, átalakították a városképet, megszállták a mindennapokat és feszélyezetté tették a légkört. Mint minden zsarnokság, a kelet- és közép-európai kommunista egypártrendszerek is elnyomó apparátusok tucatjait működtették, amelyek a kezdeti nyílt és erőszakos repressziót követően fokozatosan oldódtak fel a társadalmakban és lettek az élet észrevétlen, de megkerülhetetlen részei. Az aktív repressziót egy passzív represszió, pontosabban a passziválás repressziója váltotta fel.

A pártállam monolitikus hatalmi tömbje eleve hozzájárult ahhoz, hogy az emberek egyedül, szeparáltan és magányosan érezzék magukat, amelyen nem segített – sőt valójában csak rontott – az, hogy kötelező volt különböző tömegmozgalmakhoz tartozni. A szabadság hiánya és a kötelező politikai-társadalmi programokon való részvétel kényszere együttesen oda vezetett, hogy az emberek kezdtek beletörődni az évtizedek óta kialakult helyzetbe. Azok a témák, amelyekről nem volt szabad nyilvánosan beszélni – mint a politikai rendőrség terrorja, a munkatáborok, a parasztság jogfosztása, az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése, a demokrácia hiánya – lassanként el is felejtődtek, és egyfajta össztársadalmi elfojtásban részesültek. Ez szorongáshoz, öncenzúrához és más torzulásokhoz vezetett.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 14 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Zokni
2015. február 24. 12:49
"A kommunista diktatúra hosszú évtizedei alapvetően rányomták bélyegüket az emberek hangulatára, átalakították a városképet, megszállták a mindennapokat és feszélyezetté tették a légkört." - írja. Én nem tudom, ezt honnan veszi. Egy békés konszolidáció időszaka volt az az emberek életében - a magyar sajátosságok közepette, melyek a legkevésbé sem hangulati, habitusbeli tulajdonságok. Miért lettek volna itt mások az emberek? Miért lenne a hangulatuk más? A városképük más, a feszélyezettségük más? Ha meg bizonyíték nincs, akkor ez megint csak egy üres komcsizás.
KannibálTatárÚr
2015. február 23. 16:55
... "az emberek egyedül, szeparáltan és magányosan érezzék magukat"... A pártállam kollektivista volt. A jó kollektíva kialakítása a vezetők egyik fontoss feladata volt, ami szerint (is) értékelték munkájukat. Ma individualizmus van, amikor a vezető képes arra, hogy a vezetésére bízottakat az öngondoskodásra utalja. Éltél már te a pártállam alatt?
Cassi
2015. február 23. 16:34
"A kommunista diktatúra hosszú évtizedei alapvetően rányomták bélyegüket az emberek hangulatára." Hát igen, hosszúnak tűnt az a 8 év.
népnemzet
2015. február 23. 15:42
Békés (okostojás) Mártonkával viszonylag kevés baj van. Kedvesen felstréberkedi itt a lózungokat, meg amit itt-ott összeolvasott. Mit tehetne mást, az azóta korántsem nívós bulvártörténetírásból, meg a békemeneteken tájékozódhatott a vizsgálat tárgyát képező időszakról. Szellemi renyheségét viszont mi sem bizonyítja jobban, hogy elfelejti észrevenni, hogy jelenleg ő is az általa jellemzett korszakban él. Így azután javaslom, térjen vissza kedvenc kispárnájához - azzal több örömet szerezhet magának.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!