Veszprém után

„Veszprém vállalta a kockázatot. Lakosai felismerték, hogy itt sokkal többről van szó, mint egy méregdrága uszoda felépítéséről vagy megígért támogatások folyósításáról. Egy ország szenved immáron öt éve a Fidesz korlátlan hatalma miatt. A kormánypárt alkotmányozó többségének megszüntetése oly célnak bizonyult, melyért lakói érdemesnek tartották kockáztatni akár a város érdekérvényesítő képességét is. A manipulációs gépezet, amely tavaly a katasztrofális kormányzati teljesítmény ellenére is megnyert zsinórban három választást a Fidesznek, mára kifulladt. Képtelen ellensúlyozni azt az erkölcsi fölényt, mely a civil társadalom, és igen: a demokratikus ellenzék részéről mindinkább érvényesülni látszik.

Bebizonyosodott, hogy bukásra ítéltetett az a stratégia, amely a hatalom megragadására és közjogi eszközökkel történő bebetonozására tökéletesen alkalmas, kormányozni azonban nem tesz képessé egy politikai erőt. Meg lehet szállni az eredetileg független intézményeket, lebontható a fékek és ellensúlyok rendszere. Meg lehet nyirbálni az igazságszolgáltatás függetlenségét. Le lehet pénzelni egyes szakszervezeti vezetőket. Lekenyerezhetők, pártpolitikai agitációra ösztönözhetők bizonyos egyházak papjai. Be lehet kebelezni az írott és elektronikus médiumok többségét. Jutalmazható a lojalitás, a szervilizmus, büntethető a szabad gondolkodás. De bizonyos határokon túl mindez hatástalan. A kormánypárthoz köthető tisztázatlan ügyek mára elérték a kritikus tömeget, és a szakpolitikai dilettantizmussal, az arrogáns voluntarizmussal együtt hozzájárultak a közhangulat gyökeres megváltozásához.”