Párizsi mementó

„Hazamenni, békén hagyni őket, nem provokálni? Ez is egy megoldás, de ezzel a Nyugat elismerné a vereségét. Nem a hatalmi pozíciója, hanem saját értékei vereségét. Hosszú távon pedig mindez megbosszulná magát: most sem azzal volt a baj, hogy mit művelnek a franciák az arab világban, hanem hogy hogyan ábrázolják saját országukban a moszlimokat. Nem megoldás az öncenzúra sem: megengedhetetlen, hogy valakik mások lemészárlásával fenyegessenek csak azért, mert viccet csináltak belőlük. Még ha ezek a viccek olykor ízléstelenek és provokatívak, akkor is elfogadhatatlan a szerdai merénylet. A „számunkra semmi sem szent, mindenkibe, bárhogyan belerúghatunk” elvet képviselők olykor valóban ízléstelen, mások méltóságát sértő karcolatokat is képesek közölni – ezt ignorálni kell.

Esetleg jogi úton kérni elégtételt. De nem mészárolni. Akkor mi a megoldás? – kérdezheti joggal az olvasó. Nincsenek egyszerű megoldások, olyanok pedig pláne nem, amelyekkel elejét lehetne venni a hasonló vérengzéseknek. Biztos, hogy a fejetlen multikulti bevándorlási politika (amely az utóbbi10–15 évben látványosan megbukott) tarthatatlan, mint ahogy az is, hogy szigorúbban kell ellenőrizni az európai moszlim közösségeket. Változtatni kell a Nyugat eddigi politikáján is, mivel mind az agresszív Bush-féle inváziós, mind a mosolygós, tehetetlen Obama-politika melléfogásnak tűnik.

A terrorizmus jó ideig itt lesz köztünk. Meghátrálni, öncenzúrához folyamodni viszont nem szabad. Még akkor sem, ha mindez olykor emberéleteket követel.”