Írtam egy üzit a pornós Gattyánnak

„Mi vágta gyomron annyira, hogy tíz év után ismét belefogott?

Feljöttem a Ferenciek terén a metróból, és túlzott erővel ütött meg az a kép, amit huszonöt éve látok: emberek fekszenek az utcán, és senki nem tesz semmit. Beleértve engem. Mert az nem megoldás, hogy eltakarítjuk őket szem elől. A fönnálló kormányzat, hasonlóan a korábbiakhoz, elengedi a társadalom azon részhalmazait, melyek gyöngék érdekérvényesítésben, önartikulációban. Nem azért nem foglalkozik a hajléktalanokkal, a cigányokkal, mert utálják őket, hanem mert a szavazatszerzés szempontjából ezek a csoportok nem tényezők. Ugyanez vonatkozik a végletekig megosztott, folyamatosan jammeroló művészekre, és a pedagógustársadalomra, ami talán túl sok túl jámbor emberből áll ahhoz, hogy végre az asztalra csapjon. A hajléktalanok a leggyengébbek.

Mit akar ön? Néhány hajléktalant megmenteni a fagyhaláltól, vagy politikusi arcpirítás révén ezreken segíteni?

Ha néhány embert kivonunk a hajléktalan-ellátásból, ezzel persze szinte kimutathatatlanul kismértékben tehermentesítve azt, ez hatásos jelzés lehet. Már most van akkora társadalmi visszhangja, hogy elgondolkodtathat pár önkormányzati képviselőt, kormányzati embert. (…)

Mennyi az a pár ember?

Attól függ. Van, akinek nem is lakás kell, hanem az, hogy ne lakoltassák ki a lakbérhátraléka miatt. De ehhez a részéhez nem értek, és nem is akarok érteni. Vannak lelkes szakembereink, ők majd döntenek az ilyenekben.

Mennyi gyűlt össze a számlájukon?

Egy hét alatt egymillió forint. ()

Az emlegetett 2005-ös akciójában Gyurcsánytól várta az első milliárdot, aztán, úgy tervezte, további száz nagyon gazdag magyartól jöhetne egy-egymilliárd a szent célra. Most nem akar levelet írni a száz leggazdagabbnak?

Tervezem. A leggazdagabbnak, Gattyánnak már írtam.

A pornókirálynak?

Neki. Tök szimpi, láttam egy tévéműsorban. Még régebben bejelölt a Facebookon, én meg visszajelöltem, aztán öt napja írtam neki egy üzit, hogy igazán segíthetne, de még nem reagált.”