Az ész erő

„A modern magyar konzervativizmus mozgalma részben Széchenyi István reformjavaslataira válaszul, részben a reformellenzékkel, elsősorban Kossuthtal szembeni kritikája hatására bontakozott ki. Tehát a nem túlságosan jelentős hazai hagyományelvűség alapítóatyja és első ellenfele is a legnagyobb magyar volt. Ezért terméketlen az a vita, amely Széchenyi ideológiai besorolása körül forog. Ahelyett, hogy egyetlen politikai felfogás kalodájába zárnánk, leghelyesebb őt olyan szuverén politikai személyiségként kezelni, akinek gazdag gondolkodásából majd minden politikai oldalnak volt és van tanulnivalója, s az okosabbak mindenkor tanultak is belőle.

Idézetünk azt a fogalmat fejti ki, mely talán a legismertebb Széchenyi fogalomkészletéből. A tudományos (vagy kiművelt) emberfő kérdését gyakorlatilag már a Tudományos Akadémia létrehozására tett látványos diétai felajánlásában (1825) is felvetette, elméletileg pedig a Hitelben (1830) olvasható fejezetben fejtette ki. (...)

A tudás által biztosított karizma, autoritás, végső soron pedig hatalom olyan belátás, amelyet a modern politika művelői nem hagyhatnak figyelmen kívül. Különösen nem akkor, ha magukat konzervatívként határozzák meg, vagyis nem gondolkodnak a politikai viszonyok erőszakos és hirtelen megváltoztatásában, hanem az erkölcsileg is védelmezhető kívánatos célokat lassan és fokozatosan próbálják elérni. A kiművelt emberfők számának szaporítása ugyanis kifejezetten hosszú távú program, mely igen sok befektetést igényel – ám megtérülése majdnem bizonyosra vehető, ahogy azt az ázsiai kis tigrisek vagy India példája éppúgy bizonyítja, mint a skandináv modell. Az ilyen értelemben vett tudomány persze nem elvont bölcsesség lesz, hanem nagyon is gyakorlati természetű – a józan ész kiművelését jelenti.”