Egyvalami azonban megváltozott, és ezt lehetetlen számokkal megragadni. Az érzés, hogy a Fidesz ciki. És hát: az.
„Van azonban egy fontos tényező, amelyet csak részben lehet kiolvasni a közvélemény-kutatási adatokból. Ez pedig az, hogy a Fidesz kezd ciki lenni. Kínos a kormánypárti szavazóknak is. Mert amellett még lehetett érvelni a híradókban, hogy az Alkotmánybíróság jogkörszűkítésére a pofátlan végkielégítések miatt van szükség. Azt még el lehetett magyarázni, hogy a médiatörvény igazából rendben van, közben kikacsintva szavazóinkra, hogy végre mi jövünk, szemben a balliberális uralommal. Most viszont egészen más szelek fújnak. A legfanatikusabbak kivételével nincs ember, aki szerint Szijjártó Péter valóban a szülői segítséggel vette százmilliós luxusvilláját. Nem védhető sem a híradóban, sem a kocsmaasztal mellett, hogy Lázár János több mint 50 millió forintot érő ingatlant felejtett ki a vagyonbevallásából. Hogy Habony Árpád fizetés nélkül 1,8 millió forintnyi ruhában járkál egy hétköznap délután. Hogy Mészáros Lőrinc is elfelejt egy milliárdot. Hogy luxusóra. Hogy Új-Zélandi kiruccanás polgármesteri fizetésből. Hogy luxusnyaraló.
Már nevet is kapott a médiában a jelenség, ellenzék hiányában a Fidesztől: úgy hívják, urizálás. Illik is az urak és szolgák rendszeréhez, melyet a Fidesz kitartóan épít 2010 óta. Ebben a rendszerben az állami javakhoz való hozzáférés a meggazdagodás elsődleges eszköze, feltétele pedig a politikai hűség. Nincs társadalmi mobilitás: aki szegény, az is marad. A rendszert megrengető lázadás lehetősége pedig azért kizárt, mert mindenkitől el lehet venni még az utolsó forintokat is. Nincs középosztály, amelyik a piacon boldogulva megengedhetné magának, hogy politikailag aktivizálódjon a kormány ellen. Van viszont egy egyre dühösebb ellenzéki (és kormánypárti) szavazótábor, amelyek nehezen viselik az állapotot, hogy miközben halálra dolgozzák magukat a semmiért, fideszes politikusok faarccal mesélik a kamerának a szülői összefogást, ami a luxusvilla megvételéhez kellett.
Ez utóbbi a változás 2011-hez képest. A Fidesz már akkor is erőszakos volt, hatalmaskodó és hihetetlenül korrupt, de nem volt kínos. Nem kényszerült állandó magyarázkodásra, egyszerűen azt mondta, hogy nálam az egyedüli vízió, nálam a támogatottság és nálam az erő. És persze tudott az ellenzékre mutogatni: ők tették tönkre az országot, nem mi. Viszont a kínos magyarázkodás szülői kölcsönökről speciálisan Fidesz-jelenség. A bankárkormányozó, luxusbaloldalt emlegető, még a fakitermelés áfáját is lélegeztetőgépek árára átszámoló ellenzéki Fidesz elhitte, hogy neki mindent lehet, és urizálni kezdett. Eközben pedig olyan átható érzéketlenséggel irányítja az országot, hogy annak híre nem elnyomja, hanem felerősíti az ellenérzéseket.”