„Egy népen nem lehet éveken át kísérletezgetni, negyedévente átírni az aktuális évre kiadott, betonbiztosnak beállított gazdasági prognózist, – mert hiteltelenné váltak az unió elvárásai. A görögök mindet teljesítették, és lám, hová jutottak. Ma már jól látszik, hogy Brüsszel nem tudott mit kezdeni a bajba jutott tagállamokkal, mert mindössze egyetlen számra, a költségvetési hiány GDP-hez mért arányára koncentrált.
Arra a bizonyos három százalékra, amelyről eddig még senki sem bizonyította be, hogy miért pont annyinak kell lennie. Ha megnézzük az uniós országok egyenlegeit, gyönyörű, karcsú költségvetéseket látunk a papíron. Szinte mindenki az engedélyezett sávban mozog, látszólag tehát minden rendben, holott a gazdaságok többsége stagnál és súlyosan eladósodott. Aki esetleg – horribile dictu – 0,1-0,2 százalékponttal mégis kilóg a sorból, annak előírják a kötelező költségcsökkentést/adóemelést.
Miért, 3,1 százalékos hiány esetén vajon miféle tragédia történne? A renitens országot nyilvánvalóan nem roppantaná meg ez a minimális eltérés, de kiültetnék a brüsszeli szégyenpadra, kötelezettségszegési és túlzottdeficit-eljárásokat indítanának ellene, befagyasztanák az EU-s támogatásait, és végső esetben a szavazati jog megvonását is kilátásba helyeznék.”